Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Jenei Károly: Pénzintézetek és a hitelszervezetek a Tanácsköztársaság alatt / 313–333. o.

314 Jenéi Károly a háborús erőfeszítéseket. A hadikölcsön jegyzések sikerét a hitelszervezet közreműködése nélkül aligha lehetett volna biztosítani.

4 A bankok hatalma egyre nőtt, kezükbe került • az egész termelés irányítása, mind nagyobb befolyást gyakoroltak az államhatalomra. Hatalmuk növekedésével mind kíméletlenebb és tűrhetetlenebb lett üzleti politikájuk. „A bank, a finánctőke szívtelenebb volt, mint akármelyik kapitalista. Az a munkaadó, aki közvetlenül érintkezett a munkássággal, többé-kevésbé mégis bizonyos emberi kapcsolatban volt vele, látta, hogy az is ember. A bank azonban, mely irányította a termelést, nem látott embereket, csak gyárakat és számokat."

5 A bankokat tehát ártalmatlanná kellett tenni, hogy a munkásság megszerezze magának az ipar irányítását.

6 A bankokkal egyezkedni nem lehetett. A szovjet példa igazolta, hogy a bankok az engedékenységet nem méltányolják. „Mi a bankokkal való megegyezés útján akartunk haladni— mondotta 1917. december 27-én Lenin—, mi kölcsönöket adtunk nekik a vállalatok finanszírozására, de ők hallatlan méretű szabotázsba kezdtek és a gyakorlat rávezetett minket arra, hogy más lépéseket tegyünk ellenőrzésükre."

7 Ezért döntött a Forradalmi Kormányzótanács a bankok fegyveres megszállása és a banktőke zárolása mellett. Március 22-én a hajnali órákban a Vörös Gárda csapatai megszállták a tőzsdepalotát

8 és a nagy budapesti bankok épületét. Mindenütt őrséget állítottak a pénztár- és páncélszobák bejárata elé. A bankok igazgatósága csendben, tiltakozás nélkül vette tudomásul a történteket. Az alkalmazottak bizalmi testületének vezetői a reggeli órákban a Pénzügyi Tisztviselők Országos Egyesületébe siettek irányítás és hírszerzés céljából. Varga Jenő és Székely Béla pénzügyi népbiztosok már ott voltak és a banktisztviselők szakszervezetének javaslatára kijelölték az intézetek ellenőrző megbízottait.

9 Még a délelőtt folyamán mindegyik pénzintézet megkapta a népbiztosok utasításait. A régi igazgatók egy részét a népbiztosi megbízottak kinevezésével egyidejűleg eltávolították, a többiek tanácsadói minőségben egyelőre visszamaradtak. A megbízottak a bankokat a pénzügyi népbiztosok utasításainak megfelelően, az alkalmazottak bizalmi testületének meghallgatásával vezették. Fennakadás, vagy zavar nem volt. A proletárdiktatúra kikiáltása pénteken történt és szombaton minden üzemi munkás a bankszervezet útján megkapta bérét.

10 Az első rendelkezés még nem jelentett szocializálást. A Tanácsköztársaság a bankokat az első nap még csak ellenőrzése alá helyezte. Egyedül az Osztrák Magyar Bank budapesti főintézete volt kivétel, melyet azonnal köztulajdonba 4 A nyolc hadikölcsön 15,6 milliárd korona összegéből a M. Á. Hitelbank és a P. M. Kereskedelmi Bank 3 milliárd, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1 milliárd korona értékű kötvényt helyezett el üzletfeleinél. Saját üzleti tőkéjüket csak kisebb mértékben fektették be hadikölcsön kötvényekbe. Ld. KGL Bankok ir. 1915—1918. évi üzleti jelentések. 5 Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Budapest, 1919. 42. 1. Lengyel Gyula beszéde. 6 Magyar Tanácsköztársaság. Budapest, 1949. 107. 1. 7 Lenin Művei 26. k. Budapest, 1952. 401. 1. Beszéd a bankok államosításáról. 8 Lengyel József : Visegrádi utca. Budapest, 1957. 136. 1. 9 Magyar JSTemzetgazda 1919. 13. sz. Fővárosi pénzintézetek a proletárdiktatúra alatt. A népbiztosi megbízottak száma az intézetek nagyságától és jelentőségétől függően 1—5 volt. 10 Varga Jenő : A magyar tanácsköztársaság gazdasági szervezete. Moszkva, 1920. 5. 1.