Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Ort János: Budapest Központi Városigazgatása a Polgári Demokratikus Forradalom és a Tanácsköztársaság idején / 244–292. o.

258 Ort János tette s nem a szorosan vett helyi tanácsi, de országos feladatoknak szolgálata volt. Helyi és országos kérdések mindvégig és elválaszthatatlanul kapcsolódnak egybe a főváros tanácsának működésében. Ezeket igazolják Landler Jenő belügyi népbiztosnak az április 15-i tanácsülésen elmondott előrelátó szavai: „Budapest munkástanácsa . . . nem Budapesté, hanem az egész országé'', „ha Budapest proletariátusa nem lesz tovább zászlóvivője a proletárdiktatúrának . . . akkor a proletárdiktatúra Magyarországon nem állhat fenn." ,,Az országos kongresszus a legfőbb és legszuverénebb szerv, de bizonyos, hogy tekintettel arra, hogy szellemileg forradalmi tekintetben a szovjet kongresszust is csak a budapesti munkástanács fogja vezetni, az fogja irányítani, egészen bizonyos, hogy ez a munkástanács mai összetételében Magyarországon ma a proletariátus igazi forradalmi irányát képviseli."

39 A Tanácsok Országos Gyűlésébe a központi intézőbizottság 80 tagja mellett a Központi Tanács további 32 tanácstagot küldött ki, s Budapest dolgozó népét az országos gyűlésben a népbiztos tanácstagokkal együtt 112 tanácstag képviselte. A Központi Tanács ülésein az elmondott országos jellegű feladatok után a helyi kérdések között legtöbbet a dolgozók ellátása, a közélelmezés és a lakáskérdés szerepelnek. Jegyzőkönyvi adatok szerint az ülések idejének mintegy 4/10-ét elfoglalták. Végül mindkettőben július hó folyamán erélyesebb intézkedések születnek (a rayonírozás, az elosztás igazságosabbá tétele és a lakásügy intézésének decentralizálása). Egyéb szervezési kérdések már kevesebb teret kaptak, a tanácsi apparátus legfontosabb ügyei azonban az intézőbizottság határozatára a Központi Tanács előtt is megfordultak, vagy az indítványok, interpellációk vetik fel azokat. A Központi Tanács hosszúra elnyúló közellátási tárgyalásain, bár a központi elnökség tagjai egyben a szakágazatok képviselői, megmutatkozik az ügyek szakbizottsági előkészítésének hiánya. Számos fontos ügy pedig,, melynek a Központi Tanács lenne fóruma, csak az intézőbizottság ülésein került tárgyalásra (pl. ügyosztályok vezetése). S a közigazgatás ellenőrzése is lényegében átszállott a központi intézőbizottságra. Békés alkotó munkára igen kevés idő állott rendelkezésre. A Központi Tanács működését legjobb erőinek távolléte, azoknak frontszolgálata vagy sokirányú elfoglaltsága is akadályozta. A tanácstagoknak működése sem korlátozódott csupán az üléseken való megjelenésre. Mozgósító munkájukat az üzemi, választói stb. gyűlések jelzik, s végül az ellenforradalmi megmozdulásokat leverő harcokban is a legelső vonalban aktívan vesznek részt. Hiányokat a Központi Tanács működése az elmondott helyi feladatok vonatkozásában mutat, ahol a szervezeti működés formái is még újak és kialakulatlanok voltak. Utolsó ülését a Központi Tanács augusztus 1-én tartotta ; működését Kun Béla népbiztos szavai zárták le. Budapest Központi Tanácsa a párt- és szakszervezetek legjobbjait foglalta magába, s működésének elmondott fogyatkozásait megmagyarázza az a nagy történelmi feladat, amely a főváros munkástanácsának a proletárdiktatúra megvédésében osztályrészül jutott. Bátran mondhatjuk, hogy a Tanácsköztársaságnak külső és belső harcában a budapesti munkástanács volt egyik legerősebb bástyája. Párttört. Int. Archívuma, A II. 14/32.