Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Ort János: Budapest Központi Városigazgatása a Polgári Demokratikus Forradalom és a Tanácsköztársaság idején / 244–292. o.

Budapest központi városigazgatása a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején 251 cselekvés belyett, a szociáldemokrata küldötteknél inkább a polgári pártok küldötteivel való koalíciós együttműködésre törekvés nyilvánul meg a tanács majd a néptanács ülésein. A Szociáldemokrata Párt, amint rámutattunk, a törvényhatósági választásoknak megtartásától várja a részére kedvezőbb fordulópontot. Ezenközben a városvezetés lassú szervezésekben megmutatkozó ellenállása s jogi formalitásokba burkolt gáncsoskodása a szociáldemokrata javaslatokkal szemben még a nóptanácsnak első ülésein is megnyilvánul. Ennek a helyzetnek reakcióját látjuk a közigazgatási bizottság említett március 11-i ülésén, a városvezetés megbízhatatlanná történt nyilvánításában, ami meghozza a városvezetés háttérbe szorítását és a tényleges fordulópontot. Ezt már joggal nevezhetjük forradalmi lépésnek, mert a közigazgatási bizottságnak említett javaslatai megtételére nem volt hatásköre, arra a tételes jogszabályok alapján sem volt illetékes. « A hivatalnok tanács programja a régi liberális városvezetés nyomdokain halad. Az ideiglenes néptanács irányításával a munkanélküliség és termelés megindítása nagy kérdései közepette a városvezetés programjából igen kevés valósulhatott meg. Alig több a program a gyakorlatban mint előkészület, jövőbeli ígéret, vagy sokban légüres tervezgetés volt, mint az egyébként széleskörű, új megoldásokat is felvető középítkezéseknek terve építőanyag hiányában. Realitást a kölcsön felvételének tervei jelentettek, de annak másik oldalán a városi bevételeknek fokozása áll. A nóptanács ülésem tárgyalt tarifa- és díjemelések pedig nem azt mutatták a fővárosi néptömegeknek, hogy bármi is megváltozott a városházán. Példa' nélkül áll a főváros történetében, hogy a pénzügyminiszter személyesen jelenik meg a főváros tanácsának ülésén 1919. márc. 6-án s válságos időben nyilatkozatot és régi keletű ígéreteket hoz.

27 A városvezetés tehetetlensége a kormányzatot is terheli, a fővárosnak forradalmasodó néptömegei pedig már egyiket sem vallják magukénak. Ez a hang a forradalom • továbbvitelének hangja, végül eljutott márciusban a főváros közigazgatási bizottságába is. Megrendült ekkorra az alkalmazottak széles köreiben is a főváros vezetőségének tekintélye. Bár a tisztviselőválasztás a hivatalnok tanács hatáskörébe jut, az sem folyhat a régi mederben. A hivatali hierarchia tekintélyelvére ós az alkalmazottak szolgai alázatára épített régi hivatali rend megbomlott. Az alkalmazottak elismert szakágankénti szervezkedése egycsapásra megdöntötte a városvezetés mindenhatóságát. Az alkalmazottak legnagyobb része a VAOSZ-ba mint szakszervezetbe tömörül. 1918 novemberétől a hivatalokban és intézményekben meghonosul a bizalmi rendszer, s azt a főváros tanácsa is kénytelen elismerni. A VAOSZ követelései az illetmények rendezésére több alkalmazotti csoportban kollektív szerződések megkötésére vezettek, s a bizalmiak befolyása is egyre inkább érvényesült a hivatalokban minden irányú személyzeti ügy intézésében. Gárdonyi Albert id. művében a hivatalvezetós tekintélye lehanyatlásának egyik okát éppen abban állapítja meg, hogy az alkalmazottak jövőjük biztosítékát a Szövetség vezetőiben látták. A Szövetség vezetősége a Szociáldemokrata Párt tagjaiból került ki és a fővárosi alkalmazottak legnagyobb része, még 1919. márc. 21. előtt, belépett a Szociáldemokrata Pártba, bár az alkalmazottaknak keresztény szocialista szakszervezetekbe tömörítésére is kísérletek tör27 Bp. főv. Levéltár. Főv. tanácsi ülésjkv. 1919. márc. 6.