Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Ort János: Budapest Központi Városigazgatása a Polgári Demokratikus Forradalom és a Tanácsköztársaság idején / 244–292. o.

Ort J.: Budapest központi városigazgatása a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején 245 A polgári demokratikus forradalom városigazgatása A főváros központi igazgatásának 1873 óta fennálló szervezetében először a polgári demokratikus forradalom hozott döntő változásokat. A változások a központi városigazgatásnak legfelsőbb irányító szerveire korlátozódtak. A közigazgatás ellenőrzésében, irányításában a munkásság képviselői is részt vesznek. A főváros végrehajtó, hivatali szervei változatlanok maradtak, hatáskörük sem módosult lényegesen, ezért működésüket csupán a Tanácsköztársaság idején bekövetkezett változások keretében érintjük. A polgári forradalom városigazgatásának a tanácsköztársasági városigazgatás előkészítésében van elsősorban jelentősége, annak szorosan vett történeti előzményét képezi. Az 1919. márc. 2l-e előtt felmerült vagy elodázott várospolitikai reformoknak nagy részét a Tanácsköztársaság városigazgatása a legelső napokban úgyszólván egy csapásra valósítja meg. A koalíciós fővárosi kormányzat működésének eredménytelensége akaratlanul is a . néptömegek forradalmasodásának lesz emelője. Ugyanakkor a városigazgatáson belül általánosan ismertté válnak a proletárforradalom célkitűzései és szervezeti formái a hivatalok és intézmények dolgozóinak körében. Szervezetük a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége (VAOSZ) 1917-ben alakult s innen indult ki a városi dolgozók szocialista szervezkedése. A VAOSZ vezetői 1918 novemberében szerepet kapnak a Fővárosi Alkalmazottak Tanácsában is, s annak képviselője 1918 decemberétől vesz részt a városigazgatás legfelsőbb irányító szervének munkájában.

1 Szervezeti tekintetben a főváros igazgatásának két szakaszát különböztetjük meg : az 1918 novemberétől kezdődő lassú újjászervezésnek időszakát, vagyis a néptanács megalakulása előtti időszakot és az 1919 februárjában kezdődő s hasonlóan ideiglenes jellegű nóptanácsi időszakot. Az első szakaszban az 1872. évi fővárosi törvény alapján működő legfelsőbb önkormányzati hatóság, a törvényhatósági bizottság már nem folytatja működését. A fele részében a legtöbb államadót fizetők sorából választott közgyűlés 1918. okt. 16-i utolsó ülése után a kormány rendelkezésére már nem hívatott össze. A fővárosi közgyűlést, melytől a polgári történetírás sem tagadhatta meg a népszerűtlen jelzőt, a forradalom győzelme szüntette meg, s a fővárosi burzsoázia fő érdekképviseleti szervének megszűnése történelmi korszakot zár le a főváros életében. A közgyűlés helyett s a közgyűlés jogkörében 1918 novemberétől a főváros másik legősibb hatóságának testülete, a főváros vezető tisztviselőit (a polgármestert, alpolgármestereket és a 16 tanácsi ügyosztályt vezető tanácsnokot) magában foglaló régi fővárosi tanács (a forradalmi tanácsoktól megkülönböztetendő ún. hivatalnok tanács) járt el, s döntő fontosságú szerepét a városigazgatásban egészen 1919. márc. 21-ig megtartotta. A főváros régi vezetőségének leváltását már a Budapesti Munkástanács megalakulásakor, 1918. nov. 2-i legelső gyűlésén követelték, javasolva 3 tagú bizottság kiküldését a főváros vezetésére.

2 A főváros régi vezetősége - azonban továbbra is megmaradt. A főispán jogkörét Budapesten betöltő főpolgármestert, Bárczy Istvánt, lemondása folytán a kormány 1919. január 1 Vö. : A szocialista tanítómozgalom Magyarországon 1900—1920. A Tanácsköztársaság iskolapolitikája. Bp. 1958. 91. 1. 2 Hajdú Tibor megállapítja, hogy a határozat végrehajtását a Szociáldemokrata Párt vezetése akadályozta s hiúsította meg.