Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Tanácsköztársaság Levéltárügye / 217–229. o.

A Magyar Tanácsköztársaság levéltariigye 221 csot nem tudták létrehozni az idő rövidsége miatt. — A levéltári tanácsokra a levéltárak jellegénél fogva mindenütt szükség lenne. Akkor még európai viszonylatban is úttörő és nagyon helyes kezdeményezés volt a tanács létrehozásának gondolata. A levéltáraknak nemcsak tudományos, hanem közigazgatási, gazdasági, népművelési, propagandisztikus feladataik is vannak, — rendkívüli sokoldalúságot, az élet majdnem valamennyi területén való jártasságot feltételez (jogi, gazdasági, történeti, közigazgatási) a levéltárak vezetése. Egy vagy két személy, vagy akár csak levéltárosok ezeknek a követelményeknek mind eleget tenni nem tudnak. Ezt a kérdést van hivatva megoldani a levéltári tanács, amely lehetővé teszi külső emberek tapasztalatainak érvényesítését a levéltárak munkájánál. A rendelet végrehajtásának vizsgálatánál látjuk a buzgó tevékenységet, amely áthatotta azt a pár levéltárost, aki hajlandó volt tenni valamit a levéltárügyért. Igaz, a Tanácsköztársaság kormánya munkájukat anyagilag is támogatta. Niklai előterjesztésére 30 000 K átalányt utaltatott ki a Közoktatásügyi Népbiztosság/ ami hamarosan kevésnek bizonyult, és Kármán Tódor a Közoktatásügyi Népbiztosság csoportvezetője — szintén Niklai előterjesztésére — annak 100 000 K-ra való emelését kérte.

4 Volt feladatuk bőven. A levéltárak munkája nemcsak az iratanyag levéltárba történő beszállításával kezdődik, hanem levéltáraknak már az irattárakra gondjuk kell, hogy legyen. Ez egyik legnehezebb feladatuk még ma is. Amíg csak tudományos feladatok megoldására vállalkoznak, ameddig nincs élő hatósággal dolguk, addig nincs baj, amikor azonban egyrészt a folyó ügymenet zavartalan vitele érdekében — másrészt a levéltárakba bekerült iratanyag rendezettsége érdekében — segítséget kívánnak nyújtani a folyó ügymenetnek, akkor jönnek az ellenvetések, a hatóságok nagy része nem segítséget, hanem okvetetlenkedést lát a levéltárak érdeklődésében. Ezt a kérdést mind a két fél érdekében csak rendeleti úton lehet megoldani. A rendelet végrehajtása érdekében a levéltárügyi megbízott 1919. július 23-án levélben fordult a Közoktatásügyi Népbiztossághoz : „Utasítsa a,Forradalmi Kormányzótanács Elnöksége az illetékes népbiztosságok útján az egyes forradalmi hatóságokat (katonai és munkástanácsokat, forradalmi bíróságokat stb.), hogy irattáraik rendbentartására és megőrzésére fokozott gondot fordítsanak. Ezt az intézkedést azért tartom különösen fontosnak és szükségesnek, mert ezek az irattárak a mai kornak jövőbeni történeti megítélése, értékelése és feldolgozása szempontjából roppant hasznos, nélkülözhetetlen anyagot tartalmaznak, másrészt személyes tapasztalatból tudom, hogy egyes hivatalok nem fordítottak kellő gondot ezek megőrzésére. Ugyancsak ebből a szempontból kiindulva kérem, rendelje el a Forradalmi Kormányzótanács Elnöksége, hogy azok a forradalmi hatóságok, melyek működésüket kormányintézkedés folytán végérvényesen beszüntetik, ha irattáruk van és annak további használatára vonatkozólag külön intézkedés nem történik, erről nekem (Országos Levéltár L, Országház-u. 28. sz.) irattáruk további sorsára vonatkozó intézkedések megtétele végett haladéktalanul rásbeli értesítést küldjenek." 3 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL)> — Levéltárügyi megbízott iratai (a továbbiakban: L. ü. m.) : 1919—5. 4 OL — L. ü. m, : 1919—42.