Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Tanácsköztársaság Levéltárügye / 217–229. o.

A Magyar Tanácsköztársaság levéltárügye 219 elején beadvánnyal fordult a Közoktatásügyi Népbiztossághoz. A beadvány — tudomásunk szerint — sajnos nem maradt meg, de adataink vannak arra, hogy ennek a beadványnak az alapján született meg a K. N. 26. sz. rendelete. A Közoktatásügyi Népbiztosság 26. sz. rendelete

2 a levéltárügyet a Belügyi Népbiztosság főhatósága alól a Közoktatásügyi Népbiztossághoz helyezte át. Az április—május hónapban megjelent két levéltári rendelet, évtizedek problémáit, - álmait volt hivatva megoldani, megvalósítani. A teljes egyhelyben topogás állapotából, a kilátástalanságból, az elmaradottságból vették ki a levéltárakat ezek a rendeletek. Ami nem volt lehetséges az OsztrákMagyar Monarchiában, az megvalósult a Tanácsköztársaság alatt, a lehetőség —.• az ország akkori állapota — adva volt rá. Dr. Niklai Péteré volt az érdem — tudomásunk szerint ő fogalmazta a 33. K. N. sz. rendelet szövegét —, hogy azt felismerte és ólt vele. Ezekben a rendeletekben minden benne van, amit akkor a levéltárak kívántak, ami a levéltárügy érdekében égető volt — de évtizedek óta csak elképzelés maradt. A 26. K. N. sz. rendelet folyománya lett a 33. K. N. sz. rendelet, amely bevezető részében hangsúlyozza a levéltárügy tudományos rendeltetését, szemben addigi túlnyomóan jogbiztosító feladatával. A tudományt kell a levéltárügynek szolgálnia, elsősorban és különösen a történettudományt. Megemlékezik a rendelet a forráskiadványok egységes irányításáról és a tudományos értékű levéltári anyag központosításáról. A bevezető rész után 8 érdemi pont következik. A rendelet intézkedik a levéltáron belüli és kívüli levéltári iratanyag sorsáról. Valamennyi levéltár tudományos szervezését az Országos Levéltárügyi Tanács venné át, amelynek megalakításáig a levóltárüggyel felmerülő ügyeket a levéltárügyi megbízott ós az Országos Levéltár vezetője intéznék el. A Levéltárügyi Tanács hatáskörét és feladatait külön rendelettel kívánták szabályozni. Az irattárak szakmai irányításáról is gondoskodott a rendelet, a vármegyei és városi hatóságok, volt minisztériumok és a működő hatóságok irattárait szervezetileg nem ragadta ki a fenntartó szerv egységéből, az Országos Levéltárügyi Tanács hatásköre az irattárak tudományos vezetésére, kezelésére és felhasználására terjedt ki. Személyzetüket a Levéltárügyi Tanács hozzájárulásával nevezték volna ki. A megszűnt hatóságok irattárukat tartoztak bejelenteni a levéltári megbízottnak. -— A rendelet 3. paragrafusa intézkedett a történelmi értékű, egyházi kezelésben levő hiteleshelyi országos levéltárak köztulajdonba vételéről és az Országos Levéltárba való beszállításáról. Az egyházi testületek magánlevéltárainak sorsáról a le vél tárügyi megbízott a vallásügyi likvidáló bizottsággal együtt intézkedett. A történeti és tudományos értékű családi és egyéb magánlevéltárak letétbe helyezéséről intézkedett a 4. §, értékük teljes kihasználhatóságának biztosítására. Átvételüket az Országos Levéltár új épületének használatba vételétől tette függővé. Az erre a célra kiküldendő bizottságok a levéltárakat a család megbízottjának, vagy a levéltár tulajdonosának (képviselőjének) 2 A rendelet megjelent 1919. április 29-án, közzétéve a Tanácsköztársaság 1919. május 8-i (37.) sz.-ban. — A Közoktatásügyi Népbiztosság levéltárakkal foglalkozó rendelete 33. K. N. sz. alatt 1919. május 15-én jelent meg. Közzétéve Tanácsköztársaság 1919. május 17-i (45.) sz.-ban.