Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Bottló Béla: Az Archivum Regni megalakulása / 61–82. o.

Az Archivum Regni megalakulása 79* szervezésére irányuló munkássága és lelkes odaadása után az eredmény — még ha a hozzá intézett levelekben az Archivum Regni megszervezésének szükséges voltát hangsúlyozó lelkesedést is számba vesszük —, meszsze elmarad attól, amit e kezdeményezésétől joggal várni lehetett volna. Á mérleg ily alakulásának voltak külső és belső okai is. Mint külső ok kétségtelenül negatív hatást váltott ki, hogy sem az említett 1723. évi XLV. te, sem pedig az utána kialakult gyakorlat nem határozta meg, hogy tulajdonképpen mit is kell érteni .,acta Regni publica", „acta publica" alatt. E terminológiai bizonytalanságon alapuló jogbizonytalanság kétségtelenül még a lelkiismeretesen gondolkodó és a nádort tervei kivitelezésében támogatni szándékozó levéltártulaj donosotoban is az Archivum Regni kárára billentette a mérleg nyelvét. A levéltártulajdonosok ugyanis az említett bizonytalanságok alapján annak a jogi elvnek az alkalmazásával, ,,in dubio melior est conditio possidentis", azaz kétes esetben előnyben az van,, aki birtokon belül van, legtöbb esetben minden belső ok nélkül is, teljes jóhiszeműséggel visszatarthattak az Archivum Regni gyűjtési körébe tartozó iratokat. Ez azonban valószínűleg csak a kisebb hányadot alkotta. Nagyobb szerepet játszott itt a levéltártulajdonosok nemtörődömsége. A levéltártulajdonosok, különösen a nagy levéltárak tulajdonosai, akik a feudális ranglétra magas fokán közelebbi kapcsolatban állottak az uralkodóval, látták a bécsi központi levéltár megszervezését és tudomásuk volt arról, hogy ez az újonnan szervezett bécsi központi levéltár az uralkodó család jogainak biztosítását van hivatva szolgálni, az uralkodó család iránti lojalitásból, nem akarva az udvarral újat húzni, nem szívesen adták át levéltáraikból az Archivum Regni profiljába tartozó iratokat. Már azért sem, mert az Archivum Regni az addig szervezett levéltárakkal szemben egészen újszerű vonást mutatott. Az Archivum Regninek, mint központi levéltárnak ugyanis — mint láttuk — nem az abszolutisztikus uralkodócsalád hatalmát és jogait kellett védenie, hanem ezzel éppen ellenkező volt a feladata. Az abszolutisztikus hatalommal szemben kellett a jogokat és kiváltságokat biztosító iratokat gyűjtenie és rendelkezésre állania az ezek megvédéséért folyt közjogi harcban. Az udvari körök is az abszolutizmus ellen irányuló újabb közjogi fegyvert láttak az Archivum Regniben. Az is bizonyítja ezt, hogy Máuria Terézia a teljesen tőle függő központi hivatalok irataiból — noha ígéreteket tett és hatalma is volt reá —, nemcsak hogy nem szorgalmazta komolyan az ezekben őrzött országos vonatkozású iratoknak az átadását, (és ezért az Archivum Regni érdekében kiadott uralkodói rendeletek teljesen fiktív értékkel bírtak), hanem éppen ezzel a céllal ellenkező intézkedéseket tett. így történt meg többek között a m. kár. Udvari Kamarához' Ribics Rudolf Györgynek a levéltár igazgatójává éppen az ország érdekeit sértő, bizalmas megbízatással történt kinevezése, vagy mint az Andras&y-család őrizetében Kraszinahorka várában biztonság céljából elhelyezett családi levéltárak esetében láthattuk, az ország területén őrzött levéltári anyagnak még felvásárlás útján történt megszerzése. Ha azt a kérdést vetjük fel, mi volt 'gr. Batthyány Lajos elképzelése a szervezendő Archivum Regniről és az ő idejében létrejött levéltár a benne