Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.
A királyi kincstartók oklevéladó működése 57 szükség van a pénzügyigazgatás főnökének oklevelére is. Rendeleteknél — ma úgy mondanánk — a thesaurariusi kiadvány végrehajtási utasítással látja el a királyi rendeletet. A címzettek vagy kincstári megbízatásokban eljáró személyek, (többnyire a kincstartó familiárisai) vagy pedig városok, akiket a kincstartóhoz szokásjog, majd 1518-tól törvény kapcsolt. Ezek között csak főnökük engedélye teszi végrehajthatóvá a királyi utasítást, hiszen közvetlen felettesük, kinek elszámolással tartoznak, ő és nem. a király. 171 Amikor nem rendeletről, hanem egyéb ügyről van szó, hasonló a helyzet. Legvilágosabb képet a Pozsony városi harmincadhivatal 1510. évi bérbeadása nyújt nekünk. A király sajátkezű aláírással ellátott oklevelet ad ki, de megjegyzi: quod penes litteras nostras . . . littere quoque thezaurarii nostri pro maiori cautela habeantur, alioquin eidem ... in premissis conditioniibus liibertatum presemtes littere nostre minimé videantur suffragari ... A kincstartó viszont ugyanaznap ' ugyanarról az ügyről, auctoritate nostri officii ad ki oklevelet. 172 Tehát kincstári ügyben a király maga is kétségbe vonja a kincstartói megerősítés nélküli saját oklevelének feltétlen érvényét. Ezek után azt hiszem világos, hogy a kincstartó nemcsak a kevésbé fontos ügyekben adott ki oklevelet, hanem a király pénzügyigazgatási vonatkozású kiadványai mellett gyakran megtaláljuk az Ő oklevelét is, és ez utóbbitól függ az intézkedés érvénye. Kutatásaink; eredményét ezek után levonhatjuk. A király a királyi tanács segítségévéi kormányzott: minden ügy eléje került. Pénzügyi vonalon a {királyi kincstartó volt a referens. A király rendeleteit a kancellária útján közvetítette, amelynek munkájában a tanácsi relátorságon túlmenően is részt vett talán a thesaurarius. 173 A pénzüigyigazgatásban kiadott okleveleket a kincstára apparátus hajtotta végre. Ennek az élén ugyancsak a kincstartó, a király pénzügyi tanácsosa állott, aki'a királyi rendeletek elintézésére saját irodája útján, 'kialakult ügyviteli formák segítségével, adta ki utasításait. A királyi rendeleteket ő kézbesítette, és ezek mellé írásban vagy szóban saját utasításait is hozzáfűzte. Ez által tudomása Volt a vidéki pénzügyi szerveket érintő összes ügyekről, az ő tudta nélkül nem történhetett meg sem «pénzkifizetés, sem egyéb fontos ügy. Lehetséges, hogy a királyi rendeletekről külön lajstromot fektetett fel. 174 Néha önállóan, királyi utasítás nélkül is intézkedett. kor csak királyi oklevél készül, akkor is gyakran a kincstartó familiárisa kézbesít, MTT. XXII. 67, stb. J7J Külföldi analógia is szól e mellett. Franciaországban a Chambre des Compteshoz érkező királyi rendeletekhez formális beleegyező záradékot fűznek a ,,Nous les gens des comptes et tresoriers du roy". Ez az „attache : '-nak nevezett záradék lehet az alsóbb szervekhez intézett mandátum formájú is. (Példákat 1. Giry i. m. 774. o. 1, j. vö. még Viollet im. III. 428. . $ f72 Pozsony 2442. Egykorú másolatok azonos szám alatt. 173 Szilágyi im. 51, 72 lap, 219. j. 174 Angliában már II. Henrik alatt megőrizték a kincstárban a „breuia regis de exitu thesauri"-t. (Tout i. m. I. 153. o. 1. j.) Később is a kancellária által vezetett liberate rolls mellett, amelyekbe az exchequernek valami kifizetést elrendelő parancsokat vezették be, az exchequer maga is fektetett fel tekercset a „breuia de liberate persoluta"-ról. (uo. II. 109. o. 1. j.)
