Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - KRÓNIKA - Veress Miklós: Kiss Ernő (1894–1957) / 322 - Sümeghy Dezső (1882–1957) / 322–324. o.

Krónika 323 1923-ban Sopron megye főlevéltárnoki székébe került: 16 évi Csanád megyei szolgálatának méltó folytatása volt az a 23 esztendő, amit Sopron megye főlevéltárnokaként töltött el a magyar levéltárügy szolgálatában. Mert Sümeghy Dezső már mint fiatal levéltáros sem korlátozta magát csupán a levéltárnak a közigazgatási munkával kapcsolatos, oly sok kortársát demoralizáló, lélektelen robotjára. Már mint csanádi főlevéltárnok is — levéltárának mintaszerű kezelése és rendezése és Csanád megyei falvak és családok adatait szorgos munkával és pontossággal gyűjtögető munkája mellett — kötelességének érzi, hogy szavát hallassa a magyar levéltárügy országos nagy kérdéseiben is. A Levéltárosok Lapja 1914. évi folyamában továbbképzésről ír tanulmányt, megállapítva, hogy a levéltáros a munkájához szükséges tudnivalóit csak a legnagyobb nehézségek között sajátíthatja el, hiszen rendszeres képzésben és továbbképzésben nincsen része. Pedig igazi feladatuk „a reájuk bízott levéltárat mindenekelőtt rendezni, az azokban elrejtett történelmi fontossággal bíró adatokat felkutatni, napvilágra hozni, hogy az így feldolgozott adatokból, mint apró mozaikokból valamikor kialakulhasson hazánk történelmének legapróbb részletekig kidolgozott képe... minden vármegye levéltára egy olyan központ legyen, ahová egy-egy vármegyének történetére vonatkozó kutatások és érdeklődések szálai összefutnak". Ennek a koncepciónak érvényesülését hosszú évekre látszott megakasztani az a csaknem reménytelen helyzet, mely a Sopron megye levéltárát 1923-ben átvevő Sümeghy Dezsőt fogadta. Az Ausztriához csatolás elől Eszterházára menekített, közben eredeti rendjét teljesen elvesztett, összeomlott levéltár többéves munkával véghezvitt, mintaszerű újjárendezése azonban alkalmat adott arra is, hogy Sümeghy Dezsőben megmutassa a rendszeralkotó régi nagy levéltárosok méltó utódját. Az általános alkalmazás igényével készült rendszer, melybe Sümeghy a vármegye levéltárát visszaállította, fényes tanújele alapos történeti előképzettségen és rendszeralkotó készségen nyugvó, kivételes levéltárosi egyéniségének. Világosan látja munkája célját: „A rendezési munkával kívánom a levéltárat alkalmassá tenni arra" — írja a rendezésről beszámoló cikkében 1933-ban — „hogy a közigazgatásnak hasznavehető támogatója legyen — s ezt tekinthetjük a levéltár eredeti rendeltetésének —, emellett azonban a levéltár betölthesse azt a szerepét is, amelyre tudományos gyűjtemény jellegénél fogva ugyancsak alkalmas és hivatott." — S hogy a levéltár e hivatását a maga részéről igyekezett is betölteni, arról az 1928-ban megjelent „Sopron vármegye levéltárának oklevél gyűjteménye" c. kiadványa, emellett a helyi sajtóban közölt helytörténeti cikkei és ismertetései, különböző kulturális előadásai és a Levéltári Közleményekben megjelent beszámolói és kritikái tanúskodnak. De a soproni években ismét megszólal Sümeghy Dezső, a levéltárpolitikus is: olyan kérdésben indít országos mozgalmat, mely akkor a magyar levéltárügy egyik központi kérdése volt, melyben azonban véleményt nyilvánítani vármegyei levéltárnoknak — úgy látszott — a legkényesebb feladatok egyike. Sümeghy szorgalmazására ui. Sopron vármegye törvényhatósága 1935-ben közgyűlési határozattal sürgeti a magyar levéltárügy országos rendezését és a levéltárak állami felügyelet alá vonását, illetve államosítását kívánja. Nagyjelentőségű kezdeményezés volt ez: az ország törvényhatóságainak többsége végül is csatlakozott hozzá. Az akkori viszonyok azonban meggátolták, hogy ebből a nagyszabású koncepcióból valóság váljék. Mikorra pedig valósággá vált, Sümeghy Dezső már nem volt aktív levéltáros. Az a körülmény, hogy élete munkájának eredménye, Sopron megye levéltára a második világháború eseményei során újból romhalmazzá változott és az egészségét már kikezdő betegség teljesen megtörte: 1948-ban nyugdíjazását kérte. Szolgálatból történt kiválása után végeztette az alispán a megyei levéltár alispáni anyagának pusztító selejtezését; — Sümeghy soha nem tudott e felett napirendre térni. A levéltárügy államosítása után még megadatott neki, hogy újból rendezhesse a Sopron megyei levéltárat. A Megyei Tanács, majd a Levéltárak Országos Központja jóvoltából az 1950'—1953. évek között több megszakítással mint időszaki főfoglalkozású alkalmazott rendezgette a levéltárat és visszaállította a régi rendet. Láthatta a levéltárat újból eredményesen működni és. sokszor elismételt szavai szerint ez volt szamara az élet legnagyobb ajándéka. Felesége halála nagyon összetörte, de az 1954-ben történt meghívás a soproni egyetem bányászattörténeti tanszékének tanársegédi állására mégegyszer kiragadta őt magába roskadtságából. A brennbergi kétszázéves bánya történetének adatait ku21*