Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: The American Archivist, Vol. 19. (1956) / 318–320. o.

Folyóiratszemle 319 W. MOMMSEN nyugatnémet levéltári munkája (Die schriftliche Nachlässe in den zentralen deutschen und preussischen A.rchiven, Koblenz, 1955), továbbá két belga levéltári leltár. A füzet végén a Társaság bizottsági üléseinek jegyzőkönyvi kivonata,, a Nemzeti Levéltár és a Kongresszusi Könyvtár, végül a levéltárpsképzés hírei olvashatók. A 2. szám első cikke a Társaság tagjaihoz íelszólítást tartalmaz: küldjenek közlés végett kéziratokat a szerkesztőségnek. A megjelölt tárgykörök a következők: levéltári elmélet, az iratok technikai és gyakorlati kezelésében elért új fejlődési eredmé- • nyék, új helyzetekhez alkalmazott levéltári technika, állami, területi (egy-egy államon belüli kisebb egység), vagy nemzeti (az egész USA-ra kiterjedő) levéltárak problémái és azoknak megoldása, valamint minden egyéb olyan híradás, amely kéziratok gyűjtéséve] vagy a hivatali eredetű iratok kezelésével függ össze. LESTER J. CAPPON, a korai amerikai történeti (Early American History) intézet vezetője a történeti kéziratgyűjtemények és a levéltárak közti különbségekre vonatkozó definíciók alkalmazásának kérdését vizsgálja. ROBERT A. SHIFF, a Nemzeti Iratkezelési Tanács tagja, a levéltárosoknak az iratkezelés területén végzett munkáját elemzi: azokat a vonásokat emeli ki, amelyek a levéltáros és az irattáros munkáját bizonyos vonatkozásban azonossá teszik. A cikkíró hangoztatja, hogy az amerikai fejlődés szempontjából igen • nagy jelentősége van a vállalati iratanyagnak, sokkal jellemzőbb ez itt, mint az európai államok esetében. ROBERT H. LAND, a Kongresszusi Könyvtár dolgozója, a levéltáraknak az emberi kártevők („human foes") elleni védekezése módjáról ír. Ezek közt, egy könyvtárosnak a könyvtárosokról mint a könyvtárak ellenségeiről írt cikkére hivatkozva, a levéltárosokról is megemlékezik. Ez alatt főleg olyan levéltárosokra gondol, akik gondatlanul kezelik a gondjaikra bízott anyagot, pl. megbízhatatlan kutatóknak elővigyázatossági rendszabályok nélkül kiadják azt. DAN M. ROBINSON, a Tennessee Állami Könyvtár és Levéltár vezetője a közös keretben működő két intézmény épületének megtervezéséről írt. bőven érintve azokat az okokat is, amelyek az új épület felállítását szükségessé tették. MARGARET C. NORTON az Illinoisi Állami Levéltár dolgozója H. A. Kellar egyetemi tanár és nagy „americana-gyűjtő"-ről emlékezik meg. -^ A szám könyvismertetései közt amerikai, angol, indiai, dán és mexikói levéltári kiadványokat tárgyalnak. A hírek közt egyik beszámol a nálunk is ismert Dr. Rathnak, a bécsi Haus- Hof u. Staatsarchiv vezetőjének amerikai tanulmányútjáról, egy másik arról szól, hogy a Szovjetunió visszaszármaztatta a hadizsákmányként korábban, elszállított német levéltári anyagot a Potsdami Zentralarchivnak. A 3. szám egyik cikkében WALDO GIFFORD LELAND, az Amerikai Tudós Társaságok tb. igazgatója John Franklin Jamesonról, a neves kiadóról és történetíróról emlékezik meg, akinek a Nemzeti Levéltár megszervezésében nagy szerepe volt. ABRAHAM P. NASATIR, az egyik kaliforniai kollégium tanára a francia Külügyminisztérium levéltárát ismerteti az amerikai történész szemével. CHRISTOPHER CRITTENDEN az észak-karolinai „levéltári és történeti osztály" igazgatója az állami levéltáros és a kutató kapcsolatáról beszél, főleg abból a célból, hogy a kettejük munkája közti ellentétet, áthidalja. Hangsúlyozza, hogy a könyvtári módszerek alkalmazása a levéltárakban helytelen. • A levéltárismertető segédletek közül különösen a leíró leltár („descriptive inventory") hasznos a kutatóknak, mert ebben hivataltörténeti tájékoztató is van. Sok kutató panaszkodott amiatt, hogy az állami levéltárakban a kutatóterem csak heti öt napon, akkor is csak 9 és 16 óra közt van nyitva. HOWARD H. PECKHAM, a W. L. Clements-könyvtár vezetője, a könyvtári kéziratok kutatásának megkönnyítésére nyújt tanácsokat. FRONTIS W. JOHNSTON, a Davidson College történeti osztályának vezetője, egészen személyes hangú cikkében arról* beszél, hogy miként néznek a történészek a levéltárakra és kéziratokra, vagyis mit várnak a levéltárosoktól. Legfontosabb a jő levéltári leltár — mondja, meg az anyag kezelőjével való beszélgetés. Sokfelé az a hiba, hogy az anyag kezelője csak az adminisztrációval van tisztában, de nem ért a történelemhez. HERMINE M. BAUMHOFER, az USA légiereje mozgófilm-archívumának vezetője, az őrizetében lévő filmek kezelési eljárásmódjairól ad tájékoztatást. Mit kell tenni a film-archivaríusnak, amikor átveszi az anyagot, hogyan kell azt csoportosítani a gyűjteményen belül, milyen fizikai feltételek közt kell elhelyezni, hogy tartósságát megőrizze, milyen technikával kell nyilvántartásba venni, milyen legyen a reference-szolgálat ezen a speciális munkaterületen és végül, ha selejtez, ez miként történjék '—r ezekre a kérdésekre ad választ a szerző.