Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: La Gazette des Archives, Nouvelle série, No. 17–19. (1955–1956) / 309–314. o.

Foly öiratszemle 313 Ezek után hogy lehet elvárni a községi jegyzőktől, hogy a, napi közigazgatási munkáktól meglehetősen távoleső levéltári munkákat "szakszerűen és pontosan végezzék el? Duchein több megoldást ajánlott. Javasolta, hogy a szervezés alatt álló jegyzői tanfolyamok, valamint a tanítóképzőintézetek tanrendjébe vegyenek fel levéltári vonatkozású előadásokat. Fontosnak ítélte meg a már' működő jegyzők továbbképzését is. Azt ajánlotta a megyei levéltárosoknak: használjanak fel minden jegyzői értekezletet s egyéb alkalmat arra, hogy a jegyzőkkel a községi levéltárak ügyéről beszélgessenek. A leghatékonyabb módszer természetesen továbbra is a helyszíni kiszállás marad. A kiszállások számát tehát állandóan növelni kell. Véleménye szerint a megyei levéltárosok számára szolgálati autót kellene biztosítani s a megyékben meg kellene szervezni az allevéltárosi állásokat. Duchein beszámolójához szervesen kapcsolódott MARCEL BAUDOT, levéltári felügyelőnek „A megyei levéltáros mint a községi levéltárak felügyelője" c. előadása. A megyei levéltárosok egy része Baudot szerint hajlamos arra, hogy a községi levéltárak ellenőrzését másodrangú feladatnak tekintse s ennek megfelelően ezt a munkát bizonyos mértékig elhanyagolja. 1955-ben pl. 13 megyei levéltáros egyetlen községi levéltárat sem látogatott meg, 11 megyei levéltáros alig egynéhányat^ 22 megyei levél tárvezető 8, 7, 6, egyesek 5 évenként tervezik községeiket végiglátogatni, mások viszont 10 évenként szándékoznak megyéjük minden községének levéltárát megvizsgálni. Baudot hangsúlyozta a kiszállások szaporításának szükségességét, majd megállapította, hogy a kiszállások csak akkor lesznek valóban eredményesek, ha a prefektusok segítségével biztosítani lehet a kiszállások alkalmával adott instrukciók betartását, illetve az instrukciókat be nem tartó jegyzők felelősségrevonását. Ducheinhez * hasonlóan javasolta, hogy a megyei levéltárosok számára a megyék biztosítsanak szolgálati gépkocsit, s ha ez nem volna lehetséges, emeljék fel a kiszállások céljaira rendszeresített fedezet összegét. A továbbiakban néhány praktikus tanácsot adott a községi levéltárak rendezési, selejtezési és leltározási teendőivel kapcsolatosan. Befejezésül hangoztatta, hogy a községi iratoknak a községekben van a helyük, hogy a település múltja iránt érdeklődők és az iskolai oktatás céljaira mindig rendelkezésre álljanak. Az 1924. április 19-i törvényt, mely lehetővé teszi a teljesen elhanyagolt állapotban lévő, 100 évesnél idősebb iratoknak a megyei levéltárba való beszállítását, csak légvégső esetekben helyes szerinte alkalmazni. A kongresszus utolsó beszámolóját a vendéglátó város, Toulouse levéltárosa, ÓDON DE SAINT-BLANQUAT, tartotta a nagyvárosi levéltárak begyűjtési kérdéseiről. A városi hivatalok iratainak levéltárba-adása az önkormányzati jogszabályalkotás egyik meglehetősen elhanyagolt területe. Városról-városra más és más gyakorlat honosodott meg. Minthogy még a tapasztalatok kicserélésére sincs semmiféle intézményes lehetőség, de Saint-Blanquat csak a toulouse-i gyakorlatról tudta hallgatóit tájékoztatni. Beszámolójában, sorravéve a városi igazgatás különféle szerveit s elemezve az azok által képzett iratfajtákat, érdekes megjegyzéseket tett ezeknek a szerveknek irataik levéltárba-adásával kapcsolatos magatartásáról. Egyes szervek meglehetősen teljes és rendezett állapotban adják át egyes sorozataikat, szbályszerűen ismétlődő időközökben. Más szervek viszont bizonyos fajtájú irataikhoz görcsösen ragaszkodnak, másféle irataiktól viszont az első adódó alkalommal igyekeznek megszabadulni. De Saint-Blanquat megkísérli ezeknek a magatartásbeli eltéréseknek az ügyek természetéből, a szervek munkájának sajátosságaiból folyó, mélyebb indokait felderíteni s a begyűjtési munka megtervezésénél és ütemezésénél ezeket a megállapításokat alkalmazni. Megállapításait feltehetőleg más francia városok levéltárosai is fel fogják tudni használni. A folyóirat további lapjai a toulouse-i kongresszus jegyzőkönyveit tartalmazzák. A kongresszus első napja az Haute Garonne megyei levéltár új épületének felavatásával telt el. A lap teljes terjedelmében közli PÉRILLIER, megyei prefektus beszédét, CHARLES BRAIBANT megnyitó beszéde viszont csak különlenyomatban jelent meg. A kongresszus második napján Simone Rumeau és Michel Duchein beszámolóját, a harmadik napon pedig Marcel Baudot és Ódon de Saint-Blanquat fent ismertetett beszámolóját vitatták meg a résztvevők. A folyóirat Krónika rovata a legújabb levéltári vonatkozású jogszabályok felsorolását és a személyi híreket tartalmazza. «