Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1956 / 306–309. o.

308 Folyóiratszemle petrográdi munkások első kommuna szervezése, Bjelorusszia forradalmi bizottságai a szovjethatalom helyreállításáért és megszilárdításáért 1920-ban, a lvovi véres események 1936-ban, — a forradalomelőtti korszak kérdéseivel foglalkozik az Oroszország pénzforgalma és pénzügyi helyzete 1904—1907-ben, V. V. Sztaszov a nagy irodalmár levelezése és az angol—orosz tudományos kapcsolatok c. forráspublikációk. Ugyanebben a számban folytatják a szociáldemokrata földalatti sajtó történetének ismertetését. • L. I. JAKOVLJEV a szovjet levéltárak feladatait a XX. kongresszus fényéné] vizsgálja. Cikkének részletes ismertetése a Levéltári Híradó 1957. 1—2. számában megtalálható. M. F. PETROVSZKAJA olyan kérdést vizsgál, amelynek tudományos elemzése nálunk még nem szokásos: a helyi állami levéltáraknak iratanyaggal való ellátása (komplektizálása). Mi ezt a kérdést még csak gyakorlati, sőt operatív síkon vetjük fel. V. M. MELAMEDOVA és A. M. PLJUHINA leningrádi levéltárosok a Leningrádi Központi Állami Történeti Levéltárnak az 1905—1907. évi forradalmi munkásmozgalmi vonatkozású iratanyagát ismertetik. Sz. M. KASTANOV a feudáliskori adománylevelek rendezésének és leltári címük megállapításának kérdéséhez szól hozzá. A krónikarovatban az 1917. évi pétervári fegyveres felkelés résztvevőinek, valamint a balti köztársaságok történész-levéltárosainak tanácskozásairól olvashatunk beszámolót. A 4. szám forrásközleményeinek tárgyköre az alábbiakban jelölhető meg: Lenin és az elektromos eke megszerkesztése, Sz. M. Kirov a polgárháború különböző frontjain, az oroszországi posztógyártás 1845-ben. az 1773—1775. évi parasztháború (a Pugacsov-féle parasztmozgalom) eddig ismeretlen levéltári dokumentumai, az 1925. évi locarnoi konferencia, Lenin utolsó „illegalitása", a Tulai Kormányzóság „intézőbizottságai" 1918-ban. * A szám cikkei közt olvashatjuk A. A. SZTRUCSKOV A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett szervezett Marxizmus—Leninizmus Intézete központi pártlevéltára és Sz. N. MIRNÜJ A svéd levéltárügy c. cikkét. V. V. MAKSZAKOV, K. G. MITJAJEV, A. T. NYIKOLAJEVA és M. SZ. SZELEZNYOV a levéltartan és a történeti segédtudományok kérdésének a moszkvai Történeti-Levéltári Intézetben való kidolgozásáról számolnak be. Ez a cikk az intézetben készült tudományos dolgozatoknak, disszertációknak kritikai ismertetése. V. I. POPOV és N. D. CSERNYIKOV a Szovjetunió Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltárának történetét és tevékenységét vázolják. Sz. T. PLESAKOV és V. R. HODORKOVSZKIJ a Központi Állami Mozgófilm-, Fénykép- és Hangarchívum dokumentum-anyagának felhasználásáról szólnak. A három utóbbi cikk részletes ismertetése olvasható a Levéltári Híradó 1957. 1—2. számában. Két zsitomíri levéltáros D. V. SMIN és J. Z. SEHTMAN a rajonlevéltárak munkájának módszertani irányításáról ír, G. A. DREMIM, J. F. KONONOV, L. N. KRIVOSEIN és O. V. SABLOVSZKIJ a szovjet levéltárosok nemzetközi kapcsolatáról számol be, a 20-as évektől kezdve napjainkig. A krónika rovatban közép-ázsiai és kazahsztáni levéltárosok, valamint a pénzügyi szervek irattárosainak tanácskozásairól olvashatunk. Az 5. számban forrásközleménj'eket találunk az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt levelezéséről a helyi pártszervekkel 1917-ben, ugyanezen párt helyi szerveiről, G. K. Ordzsonikidzéről, a Szovjetunió első nehézipari népbiztosáról, a szovjet állami apparátus megszervezéséről 1917—1919-ben, M. V. Frunze részvételéről a ivanovo-voznyeszenszki kormányzóság megszervezésében, J. M. Szverdlovnak a száműzetésből írt leveleiről, ismét a locarnoi konferenciáról, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt központi bizottságának egy 1917. évi körleveléről, végül a helsinki bolsevistáknak az 1917. évi forradalomban vitt szerepéről. A szám cikkei közül kiemelkedik J. M. TALMANnak a történeti forrásszövegek reprodukálásáról szóló archeográfiai cikke. I. K. SZANYIN a történeti dokumentumok megóvásának megjavítását sürgeti. Az író beszámol az iratok fizikai megóvásának javítása érdekében végzett munka eredményeiről, hangsúlyozva azt, hogy ezekkel korántsem lehetnek megelégedve, mert ezt még csak a kezdetnek lehet tekinteni. I. A. KALOJEVA a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság levéltárainak munkájáról számol be, különös tekintettel forráspublikációs tevékenységükre. A kisebb közleményekben olvashatunk az orosz és a szerb forradalmárok kapcsolatának a századforduló körüli alakulásáról. A. I. Herzen és N. P. Ogarjov röpiratainak a cári hadseregben való terjesztéséről, a történeti forrásoknak sokszorosítás (nem nyomtatás) útján való terjesztéséről, végül az angol és orosz munkások szolidaritásának történeti^