Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Kiss Nándor: Archivni Časopis, R. 1956 / 302–304. o.

Folyőiratszemle 303 foglalkozik. GUSTAV HOFMANN a városi könyvek rendezésével és leltározásával kapcsolatban a plzeni városi levéltár felfogásával polemizál. A magyar levéltárügy szempontjából különös érdekkel bír RICHARD MARSINÁnak az 1956. január 1-vel az állami levéltári hálózatba beolvadt mezőgazdasági levéltárak addigi tevékenységét ismertető és elemző cikke. Csehszlovák kollégáink az uradalmi levéltárak szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi: számos nagybirtok igazgatásának levéltára élte túl náluk a második világháború pusztításait. Ezeket decentralizáltan egyes vidéki gyűjtőközpontokba helyezték el, ahol elvégezték az anyag rendezését és bizonyos szintű összeírását is. Bár, mint cikkében Marsina elmondja, anyagmentő munkájukban nem egy esetben nekik is sok értetlenséggel kellett megküzdeniök, a jelenlegi állami levéltári őrizetben lévő családi és uradalmi levéltáraknak az az impozáns névsora, mellyel cikkét zárja, s mely levéltárakat a jer lenlegi őrzőhely s azon belül általában a családnévvel meghatározott uradalmak szerint sorolja fel, őszinte elismerést érdemel. Ugyanezen szám utolsó cikkeként IVAN HLAVÄCEK a római X. Nemzetközi Történész Kongresszuson elhangzott, segédtudományi kérdésekkel foglalkozó előadásókat ismerteti. A folyóirat második számát JOSEF NESETRIL cikke nyitja meg, melyben a CsKP megalakulásának 35. évfordulója alkalmából a párt történetének feldolgozásával kapcsolatban a levéltárakban őrzött párttörténeti jelentőségű dokumentumokról, az ezek feldolgozásában a levéltárak által nyújtott segítségről és a feldolgozó munka nagy jelentőségéről számol be. — Érdekes és számunkra is tanulságos probléma FRANTISEK HOFMANN tanulmányának tárgya: a jihlavai járás és kerület iskolai levéltárainak selejtezése és leltározása során szerzett tapasztalatok. A kartográfiai dokumentumok a szerkesztési és ' kivitelező jellegű technikai tervekkel együttesen alkotják az ún. „grafikai -anyag"-ot. Az efajta dokumentumok jellegzetessége az, hogy nagyon gyakran hosszú időre megőrzik gyakorlati jelentőségüket. Az ilyen grafikai anyag elhelyezésének és feldolgozásának szovjet tapasztalatai a tárgya CESTMlR HLADlK cikkének. A szám következő cikke ismét komoly jelentőséggel bír a magyar történetkutatás számára. A Selmecbányái Központi Szlovák Bányászati Levéltár felállításának 6. évfordulója alkalmából JOZEF GINDL, a levéltár vezetője ismerteti e hat év eredményeit, végül pedig felsorolja a levéltárban lévő bányászati jellegű fondókat. Részletes jegyzékéből megállapíthatjuk, hogy a levéltár a Szlovákia területére vonatkozó bányaigazgatás időben messzenyúló, igen gazdag iratanyagával rendelkezik. Mint a folyóirat e számának következő cikke mutatja, a csehszlovák levéltárosok figyelemmel kísérik a külföld levéltári fejlődését is. HELLMUT LÖTZKE, az NDK levéltárügyének szervezetét, igazgatását, az utánpótlás nevelését és a német levéltárügy nemzetközi kapcsolatait tárja az olvasó elé. Majd az 1954-ben felállított prágai Központi Állami Levéltár tevékenységéről számol be JOSEF NUHLlCEK. A harmadik szám elején a belügyminiszter nagy jelentőségű rendeletét olvashatjuk, melyben a gazdasági és költségvetésből gazdálkodó szervek iratanyagának levéltári őrizetbe való adásáról rendelkezik. A rendelet a gazdasági szervek számára kötelezővé teszi üzemi levéltárak létesítését, kisebb üzemek számára lehetővé teszi közös üzemi levéltár felállítását. A költségvetésből gazdálkodó szervek iratai számára (ilyenek az államigazgatás és igazságszolgáltatás szervei) levéltári őrzőhelyként az állami levéltárak hálózatát jelöli meg. A rendeletből és annak részletes kommentárjából láthatjuk, hogy ezzel Csehszlovákiában az utolsó lépést is megtették a minden állami provenienciájú iratanyag megfelelő levéltárba juttatását célzó, évek óta tartó nagyszabású jogszabályalkotásban. Elméleti szempontból is sok tanulságot rejt számunkra MICHAL KUSlK, az újkori iratanyag leltározásának kérdéseivel foglalkozó cikke. KUSÍK tanulmánya lényegében szintén a numerikus rendben kezelt nagy sorozatok leltározása által okozott problémákkal birkózik, köztük nem utolsó sorban a fond fogalom pontos meghatározásának kérdésével. Ennek kapcsán ismerteti a, magyar levéltárügy eddig követett gyakorlatát is. JINDftlCH RÜ2ICKA, a cseh levéltári terminológia munkálatának módszeréhez szól hozzá, JAROSLAV DftlMAL pedig a modern dokumentáció problémáiról szólva a brnói állami levéltár nagy — tulajdonképpen inkább kortörténetinek nevezhető — gyűjteményét ismerteti. Drimal lényegében azon az állásponton van, hogy a levéltáraknak gyűjtőterületük minden vonatkozását a megfelelő eszközökkel dokumentálni kell, nem szabad visszariadniuk szükség esetén fényképek, plakátok,