Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Mucsi Ferenc: Szovjet dokumentum-publikációk az 1905–1907. évi orosz forradalomról / 284–288. o.

Irodalom 287 feletti jobb sarokban helyezi el a dátumot. Az ukrán kötet szerkesztői a Julián és gre.'goriáh naptár szerinti dátumok alkalmazásában helyenként következetlenek (1. az I. kötet és a II. kötet 2. része utolsó fejezetét.) Emellett a helyenként megadott különbségeket a két időszámítás között nem a szabályzatban előírt módon (egymás mellett,, hanem lábjegyzetben) közlik. A "gorkiji kötetben nem az iratok" keletkezésének, hanem a bennük foglalt eseménynek a dátumát tüntetik fel a cím előtt, legalábbis erre utal a szerkesztői tájékoztató következő mondata: „Az irat keletkezésének dátumát, ha az. nem esett egybe az események dátumával, nem -vettük figyelembe." (22. o.) A dokumentumok címének összeállítása általában a szokásos módon történik.. Problematikus a sajtóanyagok címének összeállítása. A gyakorlat általában az, hogy a szerkesztők (összeállítók) a dokumentumok szerkesztett címeinek mintájára járnak el (szerző, jelleg, rövid tárgymegjelölés stb.) Néhány esetben azonban nem tüntetik fel a címben, hogy újságanyagról van szó. Például a gorkiji kötet az egyik járás parasztságának a belügyminiszterhez felterjesztett kérelmét, amelyet az egyik korabeli hetilapból vesz át, a címben úgy tünteti fel, mint a többi eredeti dokumentum anyagot, nem jelzi, hogy nem eredeti, hanem sajtóból átvett dokumentumot publikál. (331. sz„ dok.) A kötetek igen sűrűn alkalmazzák, különösen sztrájkok, egyéb mozgalmak dokumentumainál az összefoglaló címeket, mikor is néhány egy eseményre vonatkozó dokumentumot foglalnak velük össze (feltüntetve egyúttal az adott címhez tartozó iratok szamait is.) Ez elősegíti az' anyagban való könnyebb tájékozódást. Vannak eltérések .a cím egyes elemeinek, elsősorban a szerzők nevének feltüntetésénél, így az ukrajnai forradalmi eseményeket bemutató kötetek a címből a hivatalok vezetőinek nevét (és címét), — mind a szerzőét, mind a címzettét — elhagyják, csupán hivatali beosztásukra utalnak; a molotovi, rosztovi és gorkiji kötetek hasonlóképpen járnak el, bár az utóbbi nem mindig következetesen; a voronyezsi kötetben a címben mindig feltüntetik a szerző nevét, a címzettét csak alkalomszerűen stb. Ugyanez áll az aláírások közlésénél is: több kötet következetesen elhallgatja az aláíró (szerző) nevét, mások következetesen feltüntetik, ismét más köteteknél következetlenül járnak el: alkalomszerűen közlik vagy nem közlik az aláírásokat. A legtöbb kötet igyekszik teljes szövegközlést nyújtani, s csupán a lényegtelen •részeket vagy ismétlődéseket hagyja el. A kihagyást rendszerint csupán a szokásos. ...-tal jelzik, bár egyes esetekben lapalji jegyzetben utalnak a szövegrész tartalmára. A rövidítések feloldása szöveg közben szögletes zárójel alkalmazásával történik. Ugyanez a módja a különböző elírások, értelmetlenségek feloldásának is. A szövegközlés a ma érvényben lévő helyesírás szabályai szerint történik, kivételt csak azok az iratok képeznek, amelyek szerzőjére nézve jellemző a betűhív szövegközlés. Cikkek, brosúrák esetében, ha azok többször is kiadásra kerültek, általában az utolsó kiadás szövegét közlik. Például egyes olyan szociáldemokrata röplapok szövegét, amelyek 1905—1906-ban Lenin egy-egy cikkét terjesztették, az ukrajnai kötetek nem a korabeli röplap, hanem Lenin Művei 4. kiadása alapján közlik. Helyesebb lenne, ha a röplap szövegét közölnék, hiszen azt olvasták, azt ismerték, az hatott abban az időben, s az esetleges különbségeket (a ,4, kiadáshoz képest) lábjegyzetben tüntetnék fel. A legendát valamennyi kötetben egységesen állították össze (őrzési hely, jelzet, az irat jellege stb.). Rendszeresen feltüntetik — másodközlés esetén — a dokumentum előző publikálásának helyét. Némely kötetben, ahol az anyagok túlnyomó többsége egy őrzési helyről (a helyi levéltárból) való — utalva erre a körülményre a szerkesztői tájékoztatóban —, azt nem tüntetik fel a legendában. A kötetek tudományos-tájékoztató apparátusa igen változatos. A jegyzetek két fajtája (lapalji és „tárgyi" == kommentár) között nem mindegyik kötet tesz különbséget, általában minden jegyzet formáját tekintve lapalji. Így például a rosztovi kötet lapalji jegyzetben közöl minden, az irat tartalmára vonatkozó, a kommentár („tárgyi jegyzet") feladatkörébe tartozó kiegészítést is, egybeolvasztva a jegyzet két típusát. Ezzel ellentétben az ukrajnai kötetek, amelyek a kommentárokat, számozásuk szerinti sorrendben, a kötet végén helyezik el, gyakran lábjegyzetben is utalnak egy-egy ilyen kommentárra. Előfordul, hogy az iratban szereplő álnevet lábjegyzetben feloldják, s ugyanott utalnak az illető személyével foglalkozó kommentárra is. Emellett mind az álnév, mind a valódi megtalálható a névmutatóban is. # Névmutató mindegyik kötetben van, a legtöbb nem részletes, bár a neveken kívül néhány életrajzi adatot is közöl. Helynévmutatót csak néhány kötet szerkesztői