Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Ila Bálint: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 86.) Bp., [1955]. / 258–259. o.

258 Irodalom SZABÓ ISTVÁN BÄCS, BODROG ÉS CSONGRÁD MEGYE DEZSMAEAJSTROMAI 1522-BOE Bp. Akadémiai Kiadó, 1954. [1955.] 84 p. 9 t. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 86.) Az utolsó harminc év alatt értékes forráskiadások tekintélyes sorozata látott napvilágot és termékenyítette meg a magyar történettudományi kutatást. A publikációk a középkort és újkort egyaránt felölelték, a Podmaniczky okmánytár, a Kossuth Emigráció Törökországban vagy az Országgyűlési Tudósítások kötetei, hogy csak ezt a néhány reprezentatív munkát említsem, nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a történészeknek. E kiadványokban azonban kevés gazdaságtörténeti érdekű forrás: urbárium és más irat található, az első ilyen nagyszabású kötet csak 1944-ben jelent meg „A gyalui vártartomány urbáriumai" címen. Azóta kiadták más uradalmak urbáriumait is, sajtó alá kerül a jövő évben az Országos Levéltár „Urbáriumok" című kötete; ennek ellenére megállapítható, hogy a gazdaságtörténeti források publikálása vontatottan halad. Pedig történetírásunknak jelenleg erre a forrásanyagra volna a legnagyobb szüksége, mert az urbáriumokban, a dicajegyzékekben, a dézsmalajstromokban stb. maradtak fenn az elmúlt korok anyagi életét, az elmúlt korok emberének életmódját, munkáját és annak eredményeit számsorokkal bizonyító történeti statisztikai adatok. Ezek nélkül minden társadalom- és gazdaságtörténeti feldolgozás gyökértelen marad, nem lesz igazi meggyőző erejű. Aktuális szükségletet elégít ki tehát Szabó István a címben jelzett tizedjegyzékek teljes szövegben történő közzétételével. Súlyt helyez arra, hogy kiadása minden tudományszak, különösen azonban a történelem és nyelvészet igényeit kielégítse. Teljesen betűhív szöveget publikál, megjelöli a sorvégeket is. Az eredetitől csupán a kezdőbetűk esetében tér el, amennyiben a tulajdonneveket mindig nagy kezdőbetűvel közölte. A családnevekben alkalmazott esetleges rövidítéseket — a könnyebb használat k ed véért rsr feloldotta, de jegyzetben utal a rövidítésre, lehetőséget adva ezzel az ellenőrzésre. A keresztnevek írásának minden sajátosságát megtartotta. Az egyébként latin nyelvű jegyzékek nevei kiolvasásában a legnagyobb óvatossággal jár el, közlésének alapja a formahűség, melyhez még akkor is ragaszkodik, amikor kétségtelenül azonos nevekről van szó, csak a helyesírás nem azonos a scriba hibájából vagy egyéb' okból. A magyarázó jegyzet azonban ilyenkor sem marad el. A nem egyértelműen megfejthető neveknél ugyancsak jegyzetben közli kételyeit, magyarázatait, esetleges konjektúráit. Szabó korábbi munkáiban is alkalmazott, szigorú tudományos- eljárási mód ez, teljes hitelre tarthat számot. Az egyes jegyzékek szövegét jegyzetekben elhelyezett topográfiai, nyelvészeti, történeti stb. magyarázatokkal teszi teljessé. A jegyzetek egyrészt a forrást értelmezik, másrészt annak felhasználását könnyítik meg. Jegyzetanyagában méltó folytatása a kiadvány Lukinich kiválóan jegyzetelt köteteinek. A bevezető tanulmányban Szabó a családnevek kialakulásának és történetének kérdésével s a névadásokból, meg magukból a nevekből levonható társadalomtörténeti tanúságokkal foglalkozik. A források gazdaságtörténeti értékeléséről külön tanulmányt ígér, ami a mostani, mégis elsősorban nyelvész-kiadvány bevezetésébe nem fért volna bele. A kiadó Nyelvtudományi Társaság így is önzetlen tudományszeretetéről tett bizonyságot, amikor a dézsmajegyzékeknek nemcsak nyelvészeti, hanem összes gazdasági adatait is kinyomtatta. A kiadott dézsmalajstromok értékelésére és felhasználására mi sem térünk ki,. a kiadvány önmagáért beszél, olvassa el minden levéltárnok. Ehelyett felhívjuk a figyelmet arra, hogy levéltárainkban szép számmal őriznek még a XVI. századból származó tized jegyzékeket, egyik helyen 1511-el kezdődő folyamatos sorozatot. A dézsmajegyzékeknél is korábbi időre nyúlnak vissza szép számban megmaradt középkori urbáriumaink s dicajegyzékeink; vannak továbbá régi, eddig fel nem használt számadás könyveink és telekkönyveink, XVI. századi más természetű összeírásaink és leltáraink stb. Mindezekben folyamatos történeti statisztikai számsorok foglaltatnak, melyek nélkülözhetetlenek sok társadalom-, gazdaság- és népesedéstörténeti stb. sürgető probléma kielégítő megoldására. Minthogy túlnyomó részben ismeretlenek, közzé-