Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Borsa Iván–Entz Géza–Tóth András: Documente privind istoria Romîniei. Redactor responsabil Mihail Koller. Bucureşti, 1951–1956 / 243–254. o.

Irodalom 253 dések, tartozási listák, kisebb forradalmi mozgolódásokról készült jelentések, parlamenti jegyzőkönyvek tükrében mutatja be a román parasztság kirívó kizsákmányolását. Ezt az anyagot szervesen egészítik ki azok az iratok, melyek a román kapitalizmus fejlődéséről, bankok, gyárak, részvénytársaságok alapításáról, illetve a román állam költségvetési helyzetéről tájékoztatnak. A román forradalmi mozgalom csíráiról, Rüssel dr., Nie. P. Zubcu-Codreanu működéséről, Csernisevszkij forradalmi hatásáról a különböző forradalmi csoportok tagjainak magánlevelei, röpiratai adnak számot. {Ezek évköre jelentősen túllépi a sorozat évkorét, ami bizonyos szerkezeti nehézséget okoz.). Az 1/2 rész (Evenimentele militare premergátoare anului 1877. — Bucuresti, 1954. Ac. RPR, 100, 561 1.) túlszerény címénél lényegesen többet ad: az 1875 évi szerbmontenegrói felkeléstől kezdve diplomáciatörténeti, belpolitikai és katonai iratokon keresztül mutatja be a függetlenségi háború előkészítésének menetét, a balkáni oroszszerb-román diplomáciai tevékenységet és a szervezett katonai erő létrehozatalának menetét. A sorozat törzse 1877 január 1-től az iratok időrendjében vegyesen közli a külpolitikai, belpolitikai és katonai vonatkozású anyagot. A sorozat szerkesztői (Mihail Roller akadémikus vezetésével) arra törekedtek, hogy az adott rövid korszakot minden vonatkozásban, részletekre is kiterjedően, közérthetően mutassák be. Ezekből az elképzelésekből erednek a sorozat — főként archeográfiai szempontból vizsgált — erényei és hibái. A pozitív vonások között 1. elsősorban kell említenünk a sorozatnak az eddig publikálatlan anyagban yaló rendkívüli gazdagságát. Ez azért is jelentős, mivel az- eddigi román forráspublikációs tevékenység a legújabbkori történetet illetően ily méretben és ily mélységig még nem tett kísérletet az anyag feltárására (p. o. a megyei levéltárak anyagának felhasználása). 2. Az időrendiségnek és a forrásanyag széleskörű kiaknázásának (miniszteriális iratanyag, katonai iratok, újságok, parlamenti anyag, levelek, röpiratok stb.) együttes alkalmazása már elsődleges állapotban is folyamatosan élvezhető, tanulságos képet ad; ugyanakkor viszont nagymértékben elősegíti a monografikus feldolgozást. 3. A bevezető szövegek — melyek ellen más szempontból merülhet fel kifogás — az anyagnak befolyásmentes felhasználását teszik lehetővé. A sorozat hiányosságait az alábbiakban látjuk: A) A rendkívüli anyaggazdagság ellenére is hiányoznak a külföldi, elsősorban a moszkvai, belgrádi és bécsi levéltáraknak a korszakra vonatkozó legfontosabb - iratai. Természetes, hogy a teljességnek oly fokáról, mint azzal a ""román anyagnál találkozunk, ezen a téren nem lehetne szó, azonban indokolt lett volna — p. o. az 1/2. részben — a balkáni 1875. évi felkelésekre vonatkozó külföldi, legfontosabb iratok közlése. B) Az anyag válogatása terén — éppen a teljességre való törekvés miatt — sokhelyt túlzott bőkezűség észlelhető: teljesen jelentéktelen iratok is kiadásra kerültek (így p. o. II. k. 60., 272. iratok.) C) A bevezető szövegekkel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a mintegy 7000 szövegoldal mellett kevés a 35 oldalnyi bevezetés (melyből 14 esik az 1/1. részre!). Nyilvánvaló, hogy a szerkesztők nem a magyar Fontes-sorozathoz hasonló, értékelő és értekező bevezetéssel óhajtották köteteiket ellátni, azonban kétségtelen, hogy a bevezetés ily mértéke ül. módja nem kielégítő. Meg kellett volna találni'a középutat, melyre — rövid eseménytörténeti összefoglalás mellett — nem utolsó sorban az archeográfiai szempontok fokozottabb alkalmazása vezethetett volna el. (A kiadott anyag lelőhelyének, jellegének, a már nyomtatásban megjelent iratoknak, a publikáció technikájának részletesebb ismertetése.) D) Egyéb, kisebb jelentőségű megjegyzéseinkét az alábbiakban foglaljuk össze: a) Nem tudunk megbékélni azzal, hogy az iratok (melyek közül igen sok a francia nyelvű) nem eredeti nyelvükön kerültek közlésre. Véleményünk szerint a közérthetőség szempontja nem ellensúlyozza az archeográfiai, exegetikai és nyelvészeti, alapvető szempontokat. A közérthetőséget más formában (egykötetes kivonatos anyanyelvű forráskiadvány, monografikus feldolgozás) kell biztosítani. így a kiadvány nemzetközi értékéből is sokat veszít.