Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Borsa Iván–Entz Géza–Tóth András: Documente privind istoria Romîniei. Redactor responsabil Mihail Koller. Bucureşti, 1951–1956 / 243–254. o.

Iroöü'om 245 rint vagy egyéb szempontból már válogatásnak kell érvényesülni. A kiadás során a feudalizmus korának oklevelei teljes szövegükben szerepelnek az állandóan ismétlődő oklevélformulákkal együtt. A forrásközlés teljessége érdekében az állami levéltárakban és az Akadémiában őrzött 1700 előtti oklevelek teljes felcédulázása vált szükségessé. Ez a nyilvántartásba vétel igen sok eddig ismeretlen oklevelet hozott felszínre. Az iratok számbavétele után két fontos munka következett: az átírás és a fordítás. Mivel ui. a nagyszabású forrásközlés egyik főcélja az, hogy a szorosan vett szakemberek szűk körén túl a nemzeti múlt iránt érdeklődők legszélesebb rétege is haszonnal tudja forgatni a köteteket, nemcsak az eredeti szövegek áCírása, hanem az idegen nyelvű oklevelek lefordítása is szükségessé vált. A bevezető tanulmány erre vonatkozóan a következőket állapítja meg: „E (ti. az átírásra és fordításra vonatkozó) határozatok a jelenlegi oklevélgyűjtemény célját: a történeti anyagnak a legkedvezőbb feltételek melletti, világos és teljes szövegű bemutatását szolgálják, mely szövegeket a kutatók a legteljesebb bizalommal használhatják. Nem szabad ui. elfelejteni azt a tényt, hogy az országunk történetének tudományos kutatásával és magyarázatával foglalkozók száma ma sokkal nagyobb, mint a múltban volt, az oklevélgyűjtemény tehát nagyszámú olvasóra és kutatóra számít. A gyűjtemény semmiesetre sem szól kizárólag tudósoknak vagy csak a történetírás szűk területén dolgozó céhbeli szakembereknek."

1 Ez az alapvető célkitűzés igen figyelemreméltó, hisz nem kisebb célt akar elérni, mint azt, hogy a forráspublikációt mind a tudósok és a történetírás szűk területén dolgozó • céhbeli szakemberek, mind pedig az olvasók és kutatók széles tábora haszonnal forgathassa. A forráskiadványok szerkesztőinek ezideig tudomásunk szerint sehol sem sikerült olyan módszert kialakítani, amely az olvasók ilyen széles körének igényeit egyaránt ki tudta elégíteni. Érdeklődéssel várjuk, hogy a kutatás — főleg a tudományos kutatás — a gyakorlatban minden tekintetben igazolni fogja-e e célkitűzés és módszer helyességét. Nehezen tudjuk ui. elképzelni, hogy tudományos kutatás még jó fordítás esetén is nélkülözni tudná az eredeti szöveget, amennyiben az rendelkezésre áll. (Ilyen irányú kritikát gyakorol Oleteá akadémikus is. — Studii 1956. 5. sz. 131. 1.) Legcélszerűbb — nézetünk szerint — az lett volna, ha az okleveleket eredeti nyelven közlik, a szövegek mellé bő román regesztákat is adva. Az eredeti célkitűzést ez bizonyára jobban szolgálta volna a jelenleginél. A bevezetés további fejezetei részletesen kifejtik a szláv szövegű és írású okleveles anyag átírásával és fordításával kapcsolatos bonyolult kérdéseket. A kiadás főelve e szempontból az, hogy az olvasó minden szövegolvasási és szövegmagyarázati kérdésben megbízható és egyértelmű felvilágosítást kapjon, tehát mindennemű olvasási és értelmezési nehézség ki legyen küszöbölve. Ennek érdekében már az átíráskor fel kell oldani az összes rövidítéseket, monogramokat, a nagy és kis betűk használatában, az interpunctio-ban egységes elvek szerint kell eljárni, a szöveget értelemszerűen kell tagolni, ki kell javítani a régi másolók hibáit és a különböző okok következtében előállott hiányokat a lehetőséghez mérten ki kell egészíteni. A szláv szövegek átírása közösen megállapított szabályok szerint történik, melyek a cirillika latinbetűs átírására a legrészletesebben kitérnek. — A szláv szövegek fordítása is egységesen folyik. Fontos határozat, hogy a gyűjteményben megjelenő fordítások általában e munkaközösségek által végzett új fordítások legyenek, tehát a régebbi fordítások egyszerű besorolása nélkül. Ha az eredeti szöveg helyett csak XVIII—

XIX. századi fordítás áll rendelkezésre, akkor természetesen ezt teszik közzé, lévén az új fordítás lehetetlen. A nyelvi régieskedés szigorúan kerülendő. A fordítás tartalmi részét illetően részletesen kifejti a bevezetés a feudális terminológia, valamint a szláv szövegekben szereplő román, illetve a román szövegekben szereplő szláv kifejezések vagy részletek fordításával kapcsolatos teendőket. Külön foglalkoznak a keltezetlen vagy helytelenül keltezett oklevelek időmeghatározásának kérdésével. A forráskiadványhoz szükséges regeszták —• egy további fejezet útmutatása szerint — a következő adatokat tartalmazzák: keltezés, kibocsátó, címzett és az oklevél tárgya. A regeszták elhelyezésének kérdésében sok vita után olyan megállapodás jött létre, hogy ezek időrendi sorrendben minden kötet előszava után helyezendők el. Az oklevélszöveg előtt csak a keltezés helye és ideje áll. A szövegközlés után az illető oklevél pontos adatai következnek (őrzési hely, levéltártest, i Introdueere vol. 1. 27. 1.