Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltári leltárak 25 munkája folytán e szerves összefüggések rekonstrukciója nagyjából megtörtént. Az osztrák leltárakra azonban általában a szintetikus feldolgozásra való törekvés, a történeti módszer alkalmazása jellemző, ami anyaguk struktúrájával is összefügg. így némelyik, mint pl. a linzi levéltár leltárszerű ismertetése, valóságos forrástani kézikönyv,"amely bevezetést nyújt az illető országrész levéltári forrásainak tanulmányozásába, az írásbeliség fejlődéstörténetének és a levéltár történetének fényében mutatja be anyagát.

42 Az loiasz levéltárosok ún. analitikus leltárakat vesznek fel az általuk kezelt fondókról; ezek lényegükben a felállítási jegyzékeknek felelnek meg, s ha könyvformában adják ki őket, történeti bevezetést írnak eléjük, amely a fond létrejöttét és történetét ismerteti, s esetleg különböző egyéb dokumentációs segédeszközökkel egészítik ki őket. Egy-egy levéltár teljes anyagáról pedig útmutató-leltárakat (Guida-Inventario) adnak ki, amelyek összevont formában tárják fel a levéltár fondjainak tartalmát.

43 Ha a kutató az analitikus leltárnál bővebb tájékoztatást kíván, az egyes sorozatokhoz készült mutatókat kell kézbe vennie. A sorozat rendszerű levéltárakban tehát a leltáraknak két fő típusa alakult ki: az egyik analitikus módszerrel, raktári egységenként határozza meg az állagok tartalmát, a másik szintetikusan, történeti módszerekkel - igyekszik a levéltár anyagát megközelíteni. A leltárakat a részletes segédeszközök hada egészíti ki; ezek között a legkülönbözőbb korúakat és eredetűeket találjuk, — egy részük az irodákban, más részük az irattárakban készült, s viszonylag kevés olyan van köztük, amelyet levéltáros készített. Mindezt a különböző fajta segédeszközt azonban a rendeltetés közössége fűzi össze: valamennyi az iratanyag megőrzését és a dokumentációt egyként kívánja szolgálni. 9 Említettük, hogy a levéltári tudományos leltározás megszervezése nálunk a kiegyezés után indult meg, a Magyar Történelmi Társulat és az Országos Levéltár részéről. A mozgalom, amit a Történelmi Társulat magánlevéltáraink tartalmának feltárása érdekében indított, nem vezetett ugyan oly szervezett leltározási akcióra, mint amilyennel a német birodalom egyes országaiban találkozunk, de ettől kezdve nálunk is számos levéltárismertetés és leltár látott napvilágot, amelyek a történettudomány számára hozzáférhetővé kívánták tenni a levéltárak forrásanyagát. Jakab Elek így ír 18744^^, akadémiai székfoglaló értekezésében e mozgalomról: „Csak néhány év óta indult meig történetírásunk érdekében a Történelmi Társulat által egy áldott sikerű országos mozgalom az egykorú írásbeli kútfők s eredeti okleveleik és iratok fölkutatása s közrebocsátása vagy legalább hollétök bő ismertetése által. Ennél üdvösebb eszme irodalmunkban e század folytán föl nem merült, E mozgalom eredményétől várja s méltán várhatja az ország a magyar történet még ismeretlen anyagai felfödözését, történetünknek egészen új alapokon nyugvó hiteles és teljes 4

? Sashegyi Oszkár: külföldi levéltárak leltárai. LK 1955. 317—318. 1. 43 Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai. LK. 1956. 228—229. 1. •