Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bottló Béla: Práce Archívu mesta Košîc, Sv. 1., 3–4. Košice, 1952., 1956. / 239–243. o.

240 Irodalom majd ezek kifogyta után kettőzött kisbetűkkel jelölte meg. A levéltár rendezésénél egészen modern szempontokat tartottak szem előtt: a proveniencia elvét tematikai csoportosítással kombinálták. Az egyes csoportokon belül az iratok sorszámot kaptak. Az anyagot cistá-kban és ladulá-kban helyezték el. A ladulákat jelzettel látták el és Így az említett eienchus segítségével könnyen lehetett tájékozódni az anyagban. Külső és belső bizonyítékok alapján könnyen megállapítható, hogy az eienchus 1503—1512. között keletkezett. Hogy ki készítette, azt az eddigi kutatások alapján még nem lehet megállapítani. E leltárhoz 1640 körül kiegészítés készült. De ennek a szerzője is ismeretlen. Az elenchusban és folytatásában megadott rendszer egészen a XVIII .sz. köze~ péig volt érvényben. Megállapítható, hogy a városi tanács a középkortól kezdve nagy gondot fordított a városi levéltárra már azért is, mert a mindennapi életben is állandóan szükség volt rá. Kár azonban, hogy a kiegészítés csak az iratokra terjedt ki, a könyveket nem vette tekintetbe. A könyveket a nótárius, a Stadtschreiber vezette. Bizalmi feladatkört látott el, mivel a város legtitkosabb ügyeit is ismerte. Munkájának szaporulatával segítségül az ugyancsak bizalmas feladatkört ellátó vicenotáriust kapja maga mellé, akinek szintén esküt kellett tennie, hogy a jegyzőkönyvbe csak a színigazat írja. Minthogy az írásbeliség felelőse a nótárius volt, de azért is, mert hivatalból ő került legtöbbször kapcsolatba a levéltárral, természetes volt, hogy a fejlődés során rábízták a város levéltárának kezelését is. Ha betöltetlen volt a vicenotárius tiszte, a regestrator lépett helyébe mint „substitutus vicenotárius". A városban külön rendelkezések írják elő, hogy a város elöljárói vigyázzanak arra, hogy a város kiváltságlevelei, határjárási iratai stb. levéltárba kerüljenek, szedjenek be minden tisztviselőtől minden, a városra vonatkozó iratot, de különösen azokat, melyek a város birtokaira és jövedelmeire vonatkoznak, és adják azokat a regestratoroknak. Különösen arra ügyeljenek, hogy hivatalos iratok a különféle tisztviselők elhalálozása esetén ne maradjanak vissza az örökösöknél. A regestrator ezeket az iratokat rakja időrendbe, és az egyes hivatalok szerint csoportosítva biztos helyre rakja el őket, hogy szükség esetén elő lehessen azokat adni. A regestratorok másirányú elfoglaltsága miatt felgyűlt rendezetlen levéltári anyag rendbehozására 1732-ben Polyáki János és Schwartzenbach Ferenc kancellistakat választják meg, mint első tisztán levéltári tisztviselőket a levéltár számára. És ezzel új korszak kezdődik a Kassai Levéltár történetében. A registratori és levéltárosi munkák szétválasztása már a XVIII. sz. közepének restaurációs artikulusai között megtalálható, és a levéltár számára a jegyzői hivataltól független, önálló hivatalt, külön esküt és elkülönített költségvetést óhajtanak. Ettől kezdve a levéltár már önálló intézmény. A levéltárak fejlődésében legnagyobb fordulatot a felvilágosodott abszolútizmus jelentette, amikor is a levéltárakat, mint a történetírás leggazdagabb forrásanyagát őrző helyét kezdik értékelni és a központi hatóságok is érdeklődési körükbe vonják a levéltárakat. A város levéltárába nagy mennyiségű anyag zúdul, a rendelkezésre álló személyzet 1785-ben már nem volt elégséges a megszokott féltételek közti rendezésére és használhatóvá tételére. Kassa városának első levéltárosa és levéltárának rendezője a tisztviselő patrícius családból származó Schwartzenbach Ferenc. Végigment a városi tisztviselői fokozat mindegyikén, egészen a szenátorságig. 1738-ban mint kancellista dolgozott a levéltárban, a levéltár rendezéséhez azonban csak 1755-ben fogott hozzá, miután a városi tanács benne látta meg azt az alkalmas személyt, aki a rendezetlen levéltári anyagból levéltárat alkothat. A munkálatok végzéséhez segéderőt adtak melléje. A munkát 1000 forintért és 2 hordó tokaji, borért vállalta el. A levéltár rendezésére tervet készített. A tervezet szerint rendezi az évszázadok óta felhalmozódott fontos és értékes anyagot; tárgyi csoportokba rakja és azon belül időrendi sorrendbe szedi az egész anyagot. Az iratokra könnyebb megtalálhatás céljából regesztákat vezet rá, és fasciculusokba rakja. Az egész anyagról elenchust és betűrendes mutatót készít; megállapítja, hogy e munka nagy erőfeszítést, a magánmunka teljes megszüntetését és sok *máskülönben jobban kihasználható magánidőt kíván, a szem és tüdő elbetegedését okozza és mindezt megfelelőképpen kell honorálni. Nagy tervét 1764-ben bekövetkezett halála miatt nem is tudta befejezni. A „Tabularium metropolitanae in Superiori Hungária regiae ac liberae civitatis Cassoviensis" című kétkötetes munkája a leltár és katalógus sajátos összekapcsolása. Az első kötet négy részre oszlik. Az első részbe a város jogait és szabadságait biztosító kiváltságlevelek, a másodikba a város jelenlegi birtokaira vonatkozó oklevelek, a harmadikba a város volt birtokaira vonatkozó oklevelek, a negyedikbe a nemesi és polgárcsaládok iratai kerültek. Az egyes iratcsoportokat tártai-