Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.

Irodalom 217 nagy nehézségeket jelent a levéltár mindennapi operatív munkájában, de még mindig a legegyszerűbb megoldás. A másik út a selejtezés. Werner Pahlitzsch a „diplomarchivar"-ok, az egyetemet és kétéves főiskolát végzett tudományos levéltárosok eme elsőrendű segítőtársainak feladatáról beszél. I A „diplomás levéltárosok" kétéves szakiskolát végeztek; ők végzik az NDK levéltáraiban a rendezési, selejtezési és leltározási munkák zömét, valamint soraikból kerülnek ki a kisebb levéltárak vezetői. Christa Cordshagen a már említett „Verwaltungsarchiv"-ról, Lothar Wallraf a körzeti levéltárról („Kreisarchiv") ír, feladatkörét, mindennapi munkáját ismertetve. Helmut Lötzke, a berlini Zentralarchiv vezetője a német levéltárosképzés új útjait mutatja be. Ennek során ismerteti a különféle levéltáros tanfolyamok (diplomáslevéltáros, üzemi és mindenekelőtt a tudományos levéltáros) tananyagát is. Horst Rypalla az iratrestaurálás és sokszorosítás új módszereit elemzi. A tavalyi budapesti látogatásáról nálunk személyesen is ismert Kari Höhnel, aki jelenleg a Levéltári Főigazgatóság vezetője, a kongresszus idején gazdasági levéltáros volt Lipcsében, az üzemi és gazdasági levéltárak tevékenységi körét, Georg Bruchholz a tartományi levéltári igazgatóságok és a gazdasági levéltárak együttműködésének kérdéseit ismerteti. Hans Heinrich Leopoldi a városi levéltárakról és a várostörténeti krónikáról, mint a várostörténet forrásáról beszél. A kötet végén rövid beszámolót olvashatunk három levéltári kiállításról. Az első a német munkásmozgalom történetét, a második az ezeréves német történelmet, végül a harmadik a körzetek és községek pecsétéit és címereit mutatja be.A sorozat következő, 3. kötete azonban megmutatja, hogy az NDK levéltárosainak feladatai közt a szervezeti-operatív problémák kidolgozása mellett jelentős szerep jut a klasszikus értelemben vett levéltári disciplinák művelésének is. E kötet, mely „Forschungen aus mitteldeutschen Archiven" címen Hellmut Kretzschmar-nak., a drezdai Tartományi Levéltár vezetőjének 60. születésnapjára, mintegy emlékkönyvként jelent meg, a középnémet terület levéltáraiban dolgozó levéltárosok különféle levéltártudományi és történeti tárgyú értekezéseit tartalmazza. E tanulmányok figyelemreméltó tanú jelei és bizonyítékai a mai német levéltárakban folyó tudományos tevékenységnek. A német levéltárak igen jelentősnek tartják az ilyen természetű munkásságot, ez kiszűrődik a kötet előszavából is. Az előszó kezdő mondatai szerint a levéltáros megtisztelő feladata az őrizetére bízott kulturális örökség legértékesebb hagyományainak felkutatása, kritikai vizsgálata azzal a céllal, hogy az értékes kulturális hagyatékok a mai élet tartalmát gazdagítsák. A kötet 22 tanulmánya a német levéltárosok sokrétű munkájáról és sokoldalú érdeklődéséről tanúskodik, egyben azt is érzékelteti, hogy a tudományos alkotó lehetőségeknek milyen széles skálája rejlik a levéltári munkában. A levéltári elméleti kérdésekeri kívül a gazdaság- és társadalomtörténet, a hatóság- és alkotmánytörténet, az országos történet is szorosan kapcsolódik a levéltárak munkájához, sőt e tudományágak alapvető elemei, a nagyobb szabású összefoglalásokhoz szükséges részlettanulmányok elsősorban a levéltárak pontos és szákszerű kutatómunkájából származhatnak. Á kötetben megjelent tanulmányok közül a magyar levéltárosokat elsősorban természetesen a történeti segédtudományok és a levéltártudomány köréből valók érdeklik. Ezek tárgyalnak olyan általános kérdéseket, amelyek a nemzetközi levéltári gyakorlat számára is értékes tanulságokat rejthetnek magukban. A gazdaság- és társadalomtörténeti, a hatóság- és alkotmánytörténeti, az országos történeti tárgyú értekezések már sokkal inkább csak német vonatkozásúak, ezekből azonban értékes elvi útmutatásokat és tapasztalatokat meríthetünk. A levéltártudományi tárgyú értekezések közül elsősorban H. O. Meisner, Das Begriffspaar Urkunden und Akten c. tanulmánya érdemel figyelmet, mely a tapasztalatokban és elvi meggondolásokban gazdag német terminológiai vita egyik jelentős terméke. Meisner e tanulmányában először az oklevél és az akta történeti fejlődését vázolja. Az oklevéllel kapcsolatban pl. megállapítja, hogy az oklevelet a középkorban — mint írást — levélnek nevezték (littera, Brief), az okirat, oklevél szó legfeljebb a megerősítésben, a hitelesítésben jutott kifejezésre (zu Urkund, urkundlich.) Később azonban a levél és az okirat fogalma határozottan elkülönült egymástól, s így kapta meg .az oklevél a mai értelemben használatos jelentését. Az akta —• Meisner szerint — római eredetű. Aktának a rómaiaknál az állami és városi szerveknél felvett határozati jegyzőkönyveket, császári intézkedéseket és bírósági bizonyító iratokat neveztek. A középkorban az akta általában az