Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bélay Vilmos–Komjáthy Miklós–Mezey László: A történeti segédtudományok a római X. Nemzetközi Történész Kongresszuson / 201–210. o.

206 Irodalom Ezek közül a lengyel

1 delegáció kötete csak röviden számol be a segédtudományok lengyelországi fejlődéséről, a kibontakozó kép azonban így is rendkívül tanulságos. A cikk megállapítja, hogy a népi Lengyelországban a segédtudományok művelése is valósággal megújult. Többkötetes történettudományi kézikönyv készül, amelynek szellemét az határozza meg, hogy a segédtudományok művelése a történeti forrás genezisének az eddiginél sokkal mélyrehatóbb, a dialektikus materializmus módszerével végzett elemzésével van összekötve. K. Maleczynski a XIV. század végénél korábbi lengyel kancelláriák és oklevelekre vonatkozó vizsgálatának eredményeit tette közzé egy vastag kötetben, élénk visszhangot keltve ezzel a lengyel szakemberek körében. 1950-ben kiadták W. Semkowicznak a latin paleográfiát tárgyaló poszthumus kötetét. Könyvét az ismertetés úgy jellemzi, hogy az részben kézikönyv, részben finom analitikus megfigyeléseinek összegezése. A. Vetulani a nemrég a gdanski városi könyvtárban talált Gratianus-féle dekrétum szövegét tanulmányozta, amely főleg a XII. századi egyházi jog szempontjából fontos forrás. B. Horodynski orosz paleográfiai kézikönyvet adott ki. A levéltártudomány az állami levéltári hálózat nagyarányú kibővülésével összefüggésben jelentős előrehaladást tett. Ezek sorában nagy jelentőségű a lengyel hely1 történeti iratanyag katalogizálásának és a munkásosztály története levéltári dokumentumai feltárásának elkészítése. Az Archeion című magasszínvonalú levéltártudományi folyóirat a modern iratanyagra is ráirányítja a történeti kutatók figyelmét. Levéltári terminológiai szótárt is adtak ki a közelmúltban. Két forrásközlési szabályzatot adtak l*i: egyet a modern és egyet a középkori szövegek publikálásának egységesítése céljából. Forráskiadványaik tematikája: nagyipar történet, a munkásosztály, az 1905/07. évi forradalmi mozgalmak; a forráskiadvány jobb előkészítése végett ugyancsak szabályzatok készültek. A román delegáció értékes kötete

8 a romániai történettudomány eredményeinek összefoglalásában nem tér ki külön a történeti segédtudományok helyzetére, de hogy e kérdésnek mekkora jelentőséget tulajdonít, azt az is mutatja, hogy külön segédtudományi tárgyú tanulmányt is besorolt a kötet reprezentatív tanulmányai közé. A cikk írója Jakó Zsigmond a kolozsvári Bolyai egyetem segédtudományi professzora. Rendkívül tanulságos cikke (Les débuts de í'écriture dans les couches laiques de la société féodale en Transsylvanie. — Considérations sur l'étude de la paléographie sur de nouvelles bases)

9 megállapítja, hogy Erdélyben, éppen úgy, mint a koraközépkori magyar királyság más vidékein, az írás társadalmi funkciójának kialakulásában a döntő fordulat a XII—

XIII. században következett be, amikor a társadalomnak osztályokra bomlása során kiemelkedő rétegek felismerték, hogy a tömegekkel szemben kivívott, kedvező, uralkodó helyzetüket az írás segítségével jogbiztosító oklevelekben „örökérvényűén" rögzíthetik. Az oklevelezés megindultával az írás tanítása jogi képzéssel párosult. A papok s a világi társadalom felsőbb rétegei mellett a XIV—

XV. században már polgári elemek is részesei az írásbeliségen alapuló, új műveltségnek. Európa nyugati felében ezt a laicizálódást az ügyintézés bürokratikus formáinak kialakulása tetőzte be. A középkori Erdélyben, bár a legfőbb állami funkcionáriusok egyházi tisztségviselése csak a világi hivatalok ellátásának alapjául szolgáló, gazdasági feltételek (egyházi javadalmak) biztosítását szolgálta, ma még részleteiben nem tisztázott, társadalmi, gazdasági okok következtében, a fejlődés nem jutott el odáig, hogy az állam megteremthette volna a maga fizetett hivatalnokságát. Az erdélyi források ismeretében (amelyekről tanulmányában madártávlati ismertetést ad) Jakó úgy véli, hogy az erdélyi, főképp városi levéltárak gazdag anyagának áttanulmányozása még sok meglepetést tartogat az írástörténet kutatói számára. Az már eddig is világos, hogy a XVI. század elejére „az oklevelezés által gyakorlati, társadalmi szerepét vállaló írás figyelemreméltó írástudó réteget alakított ki Erdélyben". Ennek az igen világos, precízen fogalmazott tanulmánynak végső kihangzása az, hogy a romániai írástörténeti kutatásoknak az ország határain messze túlnyúló jelentősége van. Az ország ui. három írásterület, a latin, a görög és a cyrill határán feküdt, i La Pologne au Xe Congrés International des sciences historiques ä Romé. Warszaw» Í955, 402 p.; — a segédtudományokra vonatkozó rövid összefoglaló szöveg a 400—402. lapokon. 8 Nouvelles études d'histoire. Bucuresti 1995, p. 9 Jakó tanulmánya a kötet 209—223. lapjain és különnyomatban is: Bucuresti 1955, 15 p— Az itt közöltnél valamivel bővebb magyar nyelvű változata: A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben. Levéltári Híradó, 1956. 2—3. sz. 14—27. 1.