Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

20 Sashegyi Oszkár. melyik hatóságtól vette át a levéltár az anyagot. Hasonló hatóságok levéltárait együtt kell tárgyalni, akkor is, ha különböző utakon és időkben kerültek be a levéltárba. A proveniencia elve' alapján berendezett leltár magyarázó megjegyzésekre szorul. Ezért a kutató tájékoztatására a leltár minden főfejezetének élére rövid bevezetés kerül, a kollégiumok vagy hivatalnokok történetének és hatáskörének vázlatos rajzával, amelyek a fejezetben tárgyalt levéltárat létrehozták. A kutatónak ismernie kell a hatáskörök elkülönülését, azok változásait, ahhoz, hogy a leltárban eligazodjék. Végül a leltárhoz mutatókat kell készíteni, mégpedig személynév- és helynévmutatót. A fentebb előadottakból világos, hogy a „fíandleiding" alapján készült leltár más funkciót tölt be, mint a francia „inventaire". Más az alapszerkezetük is; az előbbié közigazgatástörténeti, az utóbbié logikai-racionális. A francia inventaire sommaire az egyes, raktári, őrzési egységeken épül,, a holland leltár a levéltár belső, strukturális egységein, amelyek különböző mennyiségű iratokat foghatnak össze, tekintet nélkül a fizikai, raktári tagolódásra: egy szerkezeti egység lehet egyetlen oklevél, vagy egy számos kötetből álló sorozat. A francia leltár analitikus, a holland szintetikus jellegű. Mindkettő a kutató számára készül, de más perspektívából, más kérdésfeltevést feltételezve. A francia levéltáros minden ©gyes iratot, mint az egyetemes francia történet I folyamának lerakódását vizsgálja, a hollandus az iratokban egy-egy hivatali organizmus működésének írásbeli lecsapódását látja. Az egyiket az adat érdekli, amelyet az irat megőrzött, a másikat az összefüggések, amelyek az iratot létrehozták. A gyakorlatban a két álláspont természetesen nem válik szét ilyen végletesen, elméletben azonban' a francia és holland példa a legalkalmasabb a két szemlélet, a racionális és organikus, közötti különbségek megmutatására. 7 Az újabb levéltári törekvések arra irányulnak, hogy a racionális és az organikus elv közötti ellentétet áthidalják. A modern francia leltárak a közigazgatástörténeti szempontok igen messzemenő figyelembevételével készülnek, s az invenitaire soimimaire-eik készítésére és szerkesztésére vonatkozó 1909. évi instrukció azt is kimondja, hogy az egyes őrzési egységek tárgyát csak akkor kell külön elemezni a sommás leltárban, ha az őrzési egységek önmagukban análiló érdeklődésre tarthatnak számot, ha viszont csak a velük egynemű őrzési egységek egész csoportján belül van jelentőségük, akkor a leltár az egész csoport tárgyát együttesen elemzi.

35 Más részről a német levéltárosok a szabad proveniencia elvének kimondásával nyilvánították ki azt, hogy nem a registrator munkájának konzerválására, hanem az irattárat létrehozó hatóság funkciójának minél tökéletesebb kifejezésére törekszenek a repertóriumok készítésénél. A gyakorlatban ezt az elvet már régóta alkalmazzák, így Fr. Küch a század elején ilyen értelemben oldotta meg Fülöp hesseni tartománygróf politikai 35 K. G. Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. Szerkesztette I. L. Majakovszkij. Magyarul: LOK 1954. 139—140. 1.