Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

186 Purj esz István Járul az is ehhez: soha annak előtte szdkásban nem volt, hogy az puszta praediumoktúl, kiváltképpen az végházaktúl közellévőktűl, úgy az majorságbeli földektűi, rétektűi adóztak volna az keresztény földesurak,

60 de már most meg nem elégedvén az pénzbeli adóval is, az ki ekkedig

61 hallatlan volt, az szénábul is dézsmát vészen, néhul pedig az egész gabonatermésnek felét, néhul pedig mind éppenis elveszi? 9. Tudod-é azt is, hogy annak előtte az holdult nemesember házához, úgy az papok házához is soha nem volt szabad az töröknek bemenni, már most pedig nemcsak házához megyén bé, de az míg kedvének tetszik, veri és tagolja, sőt bírsággal kényszeríti némely-némely embereket az török lakodalmakra bé kell járniok?

62 10. Tudod-é, hogy az sem volt soha szokásban, hogy az magyar magistratust háborgatták volna az határok igazgatásában, már most azt is magoknak tulajdonítják és háborgatják az keresztény törvényeket, sőt még az hódúit vármegye bíráinak is csak oculatát sem szabad különben peragálni hitlevél nélkül? 11. Hasonlóképpen, ha egyik falubúi az másikban elszökik az jobbágy, nem engedik visszavinni az régi szokás ellen? Ultimo. Mind ezeken kívül generaliter micsoda nevezetes panaszokat és rövidségeket tudsz, melyekkel képtelenül, hallatlanul és irgalmatlanul terheltetik az szegénység az török által? És utoljára azt is valld meg, hány számú keresztényt vágtak le az törökök ebben az vármegyében az elmúlt háborúiul fogvást? 1. Ex possessione Új szász Andreas Perniés, nobilis persona et Georgius Juhász fide mediante fassi sunt: Ad primum, 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. iuxta deutrum per omnia fatetur. Ad ultimum: Tudják, hogy elég keresztény veszett el az török miatt •ebben az vármegyében, de számát nem tudják. 2. Ex possessione Tápiószentmárton Michael Orczy et Michael Nagy fide mediante fassi sunt: Ad Primum, secundum iuxta deutrum. Ad 3., 4. nihil. Ad. 5.: Bizonyosan vallják, hogy tavaly ősszel bitangot

63 vett az török rajtok az újvári szekerezés miatt fi. 25. Ad 6.: Annak előtte is ezen falubéliek dézsmát adtak mindenféle gabonábúl s meg is elégedett az szokott dézsmával, de már most azzal meg nem elégszik, hanem egy-egy keresztbűi négy kila

64 búzát vészen rajtok. Ad 7. iuxta deutrum. Ad 8. nihil. Ad 9. iuxta deutrum. Ad 10. audita referunt. Ad 11. nihil praeter audita. Ad ultimum: Tudják, hogy sok keresztény embert vágott le az török az békesség alatt, de számát nem tudják. 3. Ex possessione Szentmártonkáta Andreas Pap et Benedictus Fodor fide mediante fassi sunt: Ad 1.: Ennek előtte három vágy négy esztendővel volt bizonyos adajok, az kivel meg is elégedett az török urok, de immár most azzal meg nem elégszik, hanem esztendőnként fi. 40 bitangot vészen rajtok készpénzül. Ad 2., 3. iuxta deutrum. Ad 4.:

65 Az szekerezést ezen falubeliek is untalan követik Újvárban, mely szekerezés miatt, miulta Üjvár török kéznél vagyon, veszett el ökrök szekerestűi, 30 számú. Az szegény emberek veszedelmét is az újvári munkán hallották, de mennyi számú ember veszett, nem tudják. Ad 5.: Az régi szokott dézsmával meg nem elégszik, Jhanem vagy terem, vagy nem, de mindenik egy keresztbűi négy vagy öt kila búzát kell adni az szegény embernek. Ad 7. iuxta deutrum. Ad 8. nihil. Ad 9.: Egyebet nem tudnak, hanem nyilván tudják, hogy az papokra is reá száll az török, az ki annak előtte szokásban nem volt. Ad 10. iuxta deutrum. Ad 11. nihil. Ad ultimum: Tudják eo vö. Forgácli A. levele a nádorhoz 1665. június 10-én: „. -.. én dézsmaadó jobbágya az töröknek az én majorságomból nem leszek, s ha határomban jön az török, tehetségem szerint, mint ellenséggel úgy bánom..." Nagy Iván: Királyi, nádori s némely nevezetes levelek Nógrádhoz 1663—1666. Magyar Tört. Tár X. 189. 1. «i Itt: „eddig" értelemben. 62 Az utolsó mellékmondat megszövegezése a latin változatban világosabb: „quam ímo sub birsagio turcarum nuptiarum celebrationem servitiis adsistere et famulari fidem nobiles ea Bitangnak nevezték a szokásos terheken felül követelt rendkívüli pénz- és terményszolgáltatásokat. Lásd pl. a kajári jobbágyok vallomását 1642-ből: „Szokásunk es törvényünk kívül öt esztendő alatt vitettek Budára kétízben 5—5 szál fát, 32 singest, azzal sem elégedvén fej érvári Véli bég, az öt gerenda mellett 10 tallért vext, melyet is a török bitang pénznek nevez' . Sörös Pongrác: Egy falu a török időben. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1902. 290. 1. 64 Területenként változó nagyságú űrmérték. Maga a szó török eredetű. Vö. Fekete Laios: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp. 1943. B5 A 4. kérdésre adott válasz kimaradt; a 4. pont alatt szereplő válasz az 5. kérdésre felelj az 5. pont alatt szereplő a 6. kérdésre, a 6. pont pedig hiányzik.