Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.
174 Pur j esz István végül is Pest megye mintegy 125 lakott helysége 7 közül 94-nek küldöttei tettek részletes vallomást az eléjük terjesztett 12 pontból álló deutrum alapján a hódoltsági terület viszonyairól és az ott élő lakosság török földesúri és állami terheiről. A munkálat befejezését a megye vezetősége július 19-i törvényszékén jelentette s határozatot hozott a vizsgálati jegyzőkönyvnek az országbíróhoz való eljuttatásáról.* Nádasdy ezt a jegyzőkönyvi példányt, amelynek átvételéről augusztus 13-án kelt levelében 9 nyugtatta Pest megye hatóságát, — a többi megyei jegyzőkönyvvel együtt — az udvari kancelláriához továbbította. 10 Sajnos a kancelláriai levéltár anyaga ebből a korszakból erősen hiányos, s benne a török elleni vizsgálatra vonatkozó iratok ma már nem lelhetők fel. A vizsgálati jegyzőkönyv azonban több példányban készült: az eredeti fogalmazványt feltehetőleg a vizsgálat befejezése után újra lemásolták, letisztázták s az országbíróhoz küldött megyei követ csak az utóbbi — tisztázati— példányt vitte magával, a másik, a fogalmazvány a megye levéltárában maradt. 11 Ennek szövege kerül most közlésre. 12 A Pest megyei hódolt helységek küldötteinek 1668. évi vallomásaiból feltáruló kép nagyon sok vonatkozásban eltér attól, amit történetírásunk a török hódoltságról festett, s ami többé-kevésbé meg is felel a XVI. században és a XVII. század elején fennálló viszonyoknak. 13 Néhány ilyen feltűnő eltérésre kívánunk a továbbiakban rámutatni, s amennyiben ez lehetséges, szeretnénk ezek okait is megkeresni. E munkánkban a most közlésre kerülő forrás mellett elsősorban az ahhoz hasonló, már korábban kiadott megyei vizsgálati jegyzőkönyvek anyagára támaszkodtunk. 1 ' 1 Minthogy mindazok a kérdések, amelyeket, érinteni fogunk, történetírásunkban teljesen tisztázatlanok, sőt részben még fel sem- vetődtek — e bevezető sorok csak első kísérletnek tekinthetők s szükségképpen nem hozhatnak végleges megoldást. 7 v'ö. Pest megye 1668. évi portális adóösszeírásával, Pest m. lt. Acta politico—miscellanea antiqua. 1700. No. 4. 8 Pest m. lt. Közgy. jkv. 1664—1669. 131. I. s Pest m. lt. Int. inut. 1668. No. 2. io Nógrád, Pest-Pilis-Solt, Heves és Külső-Szolnok megyék közös követi utasítása hivatkozik az országbíró útján az uralkodóhoz továbbított vizsgálati jegyzőkönyvekre. O. L. Magyar Udv. Kancellária Lt. Litterae Comitatuum. 1668. No. 204. 11 Pest m. Jt. Acta pol. mise. ant. 1668. No. 1. 12 Más megyék is végrehajtották a vizsgálatot (Lásd a 10. jegyzetet), Eddig azonban a Pest megyein kívül egvedül Szabolcs megye inquisitiós jegyzőkönyvét sikerült megtalálni. (Nyíregyházai Áll. Lt. Szabolcs m. lt. Acta. 1669. Fase. 87. No. 113.) Ezt a megye csak a kancelláriasürgetésére a következő, 1669. év februárjában készítette el. Forrásérték szempontjából nem is hasonlítható a Pest megyei jegyzőkönyvhöz: csak kilenc helység küldötteit hallgatták ki és 3 vallomások nem az adóterhekről, hanem a török erőszakosságairól, rablásairól tájékoztatnak, A vizsgálatot elrendelő királyi mandátum egy példánya is fennmaradt Szabolcs megye levél-, tárában. Acta 1668. Fase. 86. No. 93. Az iratokat, kérésünkre, Kiss Ernő levéltárvezető kutatta fel s kölcsönözte ki iszámunkra. 13 Az egyetemi történeti tankönyv 195i. évi vitáián Fekete L«->o.<; a hódoltságról PÍÓIÓ résszel foglalkozva kifogásolta, hogy a tankönyv egyetlen fejezetbe sűrítve, egyetlen statikus képben ábrázolja a 150 éves török uralmat s így „nem érzékelteti azt a nagy változást, amely a török életben másfél évszázad alatt végbement". (Történettud. Int. Ert. 1954. okt.—dec. 215. 1.; Az egyetemi tankönyv által a török hódoltságról adott leírás kifogásolt statikussága nem mai keletű, nagy vonásaiban visszavezethető arra a rajzra, amit a török korszak kiváló kutatója, Salamon Ferenc alakított ki közal epy évszázaddal azelőtt. Ma is aianvotö művének előszavában Indokolja álláspontját: „...se az adatok mennyisége, se a tárgy természete meg nem engedi, hogy az ügyeket chronologiai fejlődésökben tüntessem elő ... a török és magyar közötti viszony nagyon kevés változást és fejlési fokozatot mutat — kivéve a folytonos pusztulás processusát. Ezért jobbnak, a tárgyat világosabban előtüntetőnek tartam korszakok helyett egyes főkérdéseket venni föl" az egyes fejezetekben, „melyek a hódoltság helyzetét egész általánosságban s korszakhoz szorosan nem kötve tárgvazzák". (Salam.on: i. ,m. Előszó az első kiadáshoz. X. lap.) Salamon Ferenc klasszikus munkája óta a hódoltsággal foglalkozó történetíróink: Takáts Sándor, Szekfű Gyula, Majláth Jolán, Fekete Lajos — ki sötétebb, ki derűsebb színekkel — többször újrafestették a Salamon által megalapozott képet, egyes részleteket jobban kidolgoztak, másokat helyesbítettek — de mindez a kép alapvető mozdulatlanságán nem változtatott. Ami azonban Salamon Ferenc úttörő munkálkodása idején még indokolt volt, ma már nem elfogadható, történetírásunk nem térhet ki az elől a feladat elől, hogy a hódoltsági társadalomról adott leírás helyett megírja végre annak történetét is. 14 Ilyenek: Merényi L.: A hódoltság adózása történetéhez. M. Gazdaságtörténeti Sz. 1903. Bars megye 1634. évi vizsgálati jegyzőkönyve. Kiadta: Szerémi: Emlékek Bars megye hajdanából. Történelmi Tár 1892. Borsod megye 1643. évi vizsgálati jegyzőkönyve. Kiadta: K(azinczy) G.: Adalékok a török-magyarkori beltörténethez. Magyar Történelmi Tár 1859. VI. köt. 102—167. 1. Győr megye 1642. évi sérelmi jegyzőkönyve. Kiadta: Ráth Károly. Magyar Történelmi Tár VII92—123. l. Ugyancsak Ráth Károly idézi Győr megye 1627. és 1649. évi vizsgálati jegyzőkönyveinek adatait: „A Győr vármegyei hódoltságról 1 ' című tanulmányában. M. Tört Tár VII. 1—91. 1. * .
