Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Jakó Zsigmond: Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből / 151–172. o.

# 152 Jakó Zsigmond Mindaz, ami Viser Lipótról általunk felkutatható volt, a XVIII. századi megyei levéltárrendezők egyik legképzettebbjének mutatja őt.* Minthogy Pécsett született < 1748-ban) és 1769-ben Siklóson vagy környékén élt, kiformálódása a nyugati országrészre tehető.

1 Jogi tanulmányait, hihetőleg, a nagyszombati egyetemen végezte, ahol' testvérbátyja, Ádám, a hermeneuticának volt a tanára. Huszonkilenc éves korában már alapos levéltárosi gyakorlattal és bizonyos hírnévvel rendelkezhetett. Bihar megye ugyanis 1777-ben mint elismert szakemberhez fordult hozzá és komoly anyagi áldozatokkal igyekezett megnyerni levéltára rendezéséhez. Viser, még ebben az esztendőben, 1500 Ft. tiszteletdíj és természetbeni lakás ellenében kötelezte magát, hogy a megye iratait három esztendő alatt rendbe szedi.

2 Mikor Viser ún. vándorlevéltárosként Váradra került, még maga sem sejthette, hogy egész életét itt fogja leélni. Munkáját nagy körültekintéssel, közmegelégedésre végezte, de a teljesen rendezetlennek vehető hatalmas iratanyag csoportjainak a kialakításával, lajstromozásával három esztendő alatt nem készülhetett el. Bihar megyeugyan 1773-ban azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy Thurzó János jegyző (1757— 1762) megkezdte a levéltár rendezését,

3 Visernek azonban valójában mindent elölről kellett kezdenie. A megye levéltárának egészen a második világháború pusztításáig sokaktól megcsodált szép rendje és világos rendszere tehát teljes egészében Viser munkájának tekinthető. A szerződésben kikötött három esztendő letelte után a megye Visert állandó lajstromozónak, illetve levéltárosnak akarta kinevezni, Be felterjesztését a Helytartótanács elutasította azzal az indokolással, hogy ilyen állás egyetlen megyében sincsen.

4 A megye azonban semmiképpen sem akarta elveszíteni Visert, akinek a hozzáértése megmenthette azoktól a kellemetlen vizsgálatoktól, sőt szigorú büntetésektől, amelyek a levéltári rendezések során elkövetett hibák és mulasztások miatt az uralkodó részéről a hanyag törvényhatóságokat fenyegették.

5 Kérését tehát Bihar megye, a helytartótanácsi elutasítás után, a király előtt is megismételte és a fontos, közérdekre való hivatkozással az udvari kancellár jóindulatát szintén igyekezett megnyerni a dologhoz.

6 A takarékos császár az új állás megszervezését ugyan nem engedélyezte, de hosszas huza-vona után ahhoz hozzájárult, hogy a megye a rendezés befejezése érdekében új szerződésre lépjen Viserrel. Az 1783-ban létrejött megállapodás értelmében Viser újabb 1500 forintért, illetve évi 400 forintért vállalta a munka teljes befejezését. Kikötötte azonban, hogy az elenehusok tisztázására a megye egy kancellista deákot bocsásson rendelkezésére.

7 Viser a rendezés hatalmas munkájával, a mintaszerű elenchusokkal és mutatókönyvekkel 1786-ban, — amint ezt a megye által kiállított igazolás bizonyítja — közmegelégedésre valóban elkészült.

8 Viser ekkor már meggyökeresedett a körösparti városban és közismert, megbecsült tagja volt annak a felvilágosult értelmiségi körnek, amelyből egyesek később a jakobinus mozgalmakig is eljutottak.

9 A megye kitűnő lajstromozóját a közvélemény nemcsak jó tisztviselőként, hanem a tudományok barátjaként és művelőjeként szintén számon tartotta. Kedves képet nyújt a felvilágosodás bihari barátainak Visert. is magába foglaló közösségéről Steindl Ferencnek, a földméréstan jeles váradi művelőjének 1785-ben készült portréja.

10 A festmény Steindlt jobbjában körzővel, baljában pedig térképpel ábrázolja. E térképen, a Sebeskörös és mellékvizei mentén szétosztva, a művész feltüntette mindazoknak a váradi személyeknek és családoknak * A magyarországi gyűjteményekben szükséges kiegészítő kutatásokat Sárközi Zoltán?. levéltáros (Budapest) volt szíves elvégezni. Lekötelező fáradozását ezúton is köszönöm. Munkámhoz való becses hozzájárulását a jegyzetekben külön is feltüntetem. i Születési helyét alább idézendő házassági anyakönyvi bejegyzése őrizte meg. Siklósi tartózkodására „Collectio historica'? című kéziratos munkájának az ottani várral és parasztmozgalmakkal kapcsolatos jegyzetéből következtethetünk. 2 Föglein Antal, Baranya vármegye levéltára (Levéltári Közlemények, 1927. 228). 3 lllésy János, A megyei levéltárak állapota 1772/74-ben (Századok, 1903, 736). 4 Debreceni Állami Levéltár, Bihar vm. lvt., Index actorura congr. gen. An. 1781. febr. 19; Ezt az adatot, a Debreceni Állami Levéltárból idézendő összes többivel együtt, Sárközi Zoltánnak köszönhetem. •> Föglein Antal, A vármegyei nótárius (Levéltári Közlemények, 1936, 167). 6 Debreceni Állami Levéltár, uo. 1781. márc. 28; 7 Debreceni Állami Levéltár, uo. Prot, cttus Bihar, An. 1782. tom. XXIV. pag. 495, nr;' 1316; An. 1783, tom. XXV, pag. 134—5, nr. 394, pag. 357, nr. 958. 8 Uo., An. 1786, tom. XXVttI, pag. 859, nr. 3185. 9 Tardy Lajos, Balugyánszky Mihály. Budapest, 1954. 56—60. Benda Kálmán. A magyar jakobinusok iratai. II. Budapest, 1952., 260, 698, 746—7, III. Budapest, 1952, 53, 205—6. io Karácsonyi János, Kísérletek nagyváradi nyilvános könyvtárak létesítésére (Biharvá— rad, 1913, 67—9).