Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

A breszt-litovszki béketárgyalások 149 hiszen egy amúgyis feltartóztathatatlan folyamat kibontakozásának idejét a töredékére rövidítette.

45 ' Persze, nem szabad elfelejteni, hogy ugyanakkor az antant politikusok Trockijékat a tárgyalások elhúzására akarták rávenni. Azzal a nem is titkolt céllal, hogy a központi hatalmak belső nehézségei ezen közben forradalmi helyzeteit érlelnek, amely végülis forradalomban robban ki. A forradalioim pedig szükségképpen a központi hatalmak összeomlásához s az antant-hatalmak győzelméhez fog elvezetni.

46 Íme, a polgári világ belső hasadtsága, vak önzése, amely a pillanatnyi profit kedvéért gondolkodás nélkül feladja a léte biztosítására egyedül képes magasabb érdekeit! Itt már a polgári társadalom pusztulásának általánossá váló jelenségeivel állunk szemben, Nem egyszerűen a polgári világ individualizmusáról, nemcsak a legkülönbözőbb szellemi (tudományos, művészeti) és politikai irányok széthúzó erőinek munkájáról van szó. S neim is csak' arról, hogy az első világháború korának vezető politikusai végzetesen nem ismerték a társadalomformáló tényezők munkáját, hanem mindezek mellett és mindezeken túl arról, hogy a polgári társadalom a vele szemben álló, biztonságát, sőt létét fenyegető társadalmi-gazdasági átalakulással s az ezek sorsfordító, történetforimáló erejét felismerő és megfogalmazó ideológiával szemben nem tudta a maga erőit mozgósítani s a maga társadalmi berendezkedését mélyen indokoló ideológiát kifejleszteni. Akkor, 1918-lbaai, a központi hatalmak számára fontosafoibak voltak az ukrán gaibonaszállítmányok, mint az ukrán polgári front tartása, az antant polgári politükusainak pedig a központi hatalmak feltétel nélküli kapitulációja, könyörtelen térdrekényszerítése, mint a velük való, demokratikus békekötés. Ma már tudjuk, hogy ez a perspektívátlan, kegyetlen önzés nem kis mértékben készítette elő a volt Monarchia és Németország népeinek fasizálódását s Európa katasztrófáját. A világháborút követő években ugyanis a polgári társadalom „magához .tért" s megkísérelte létrehozni a maga egységes ideológiáját, de ez á törekvése, éppen — és nem véletlenül — a volt központi hatalmak területén, csak torz politikai formációkban (nácizmus, fasizmus) je^ lentkezett. * A híradástechnika legújabb fejlődése új formákat alakított ki az ügyintézésben, amely új formák új irattipusokként is jelentkeztek s ezek az új irattípusok egészen új, friss adatokkal bővítették a legújabb kor történelmének forrásanyagát. De ezen túlmenően, a technikai fejlődés, az ügyintézés modernizálódása önmagában is társadalomformáló erővé vált. A történettudomány legsürgősebb feladatainak egyike e történetformáló erőnek pontos felmérése. Számbavétele mindazoknak a tényezőknek, amelyek a közvélemény alakulásában szerepet játszottak. A telefon, távíró és rádió mellett a filmhíradók s a televízió az emberiség történetében először teszik lehetővé sorsdöntő eseményeknek szinte az egész földet átfogó, szimultán átélését. Az együtt átélt élmények társadalomformáló jelentősége közismert dolog. Talán nem felesleges újra meg újra hangoztatni, hogy a technika haladásának ezek a következményei a társadalom önmagát kormányozó, igazgató berendezéseit rohamosan idejüket múlttá teszik. Az ellenőrzés nél-