Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

148 Komjáthy Miklós Elöljáróban hangsúlyoztam, hogy anyagunk — a dolgok természetének megfelelően — a valóságot egyoldalúan tükrözi. Már csak ezért sem lehet e sorok feladata, hogy legújabbkori történetünknek ezekről a sorsdöntő napjairól teljes képet adjon. Forrásismertetésemben csak azokra a problémáikra tudtam néhány adattal rávilágítani, amelyekben, úgy gondolom, a száguldó események leglényegesebb elemei sűrűsödnek, s amelyek a cikkem elején vázolt irattani és történeti összefüggésekre a legjobban rávilágítanak. Az igen gazdag anyag 44 problematikájából befejezésül! még egy kérdést szeretnék kiemelni. A szovjet küldöttek — láttuk — tekintet nélkül államuk kezdeti gyengeségeire, a legaktívabban, merészen szálltak síkra eszméik védelmében. A konkrét helyzetet soha szem elől nem tévesztve, a dolgokat mindig perspektivikusan nézték, a pillanatnyi célokon és érdekeken túl mindig látták messzibb céljaikat és érdekeiket is. Azt nem lehet mondani, hogy a velük szemben álló polgári (sőt félig még feudális) világ ne tekintette volna őket veszedelmes ellenfeleknek. De még Czernin is, akinek e napok világtörténelmi jelentőségét pontosan meghatározó szavait dolgozatom elején idéztem, inkább politikai ösztönösséggel, mint a reálpolitikus programadó éleslátásával fogalmazta meg mondanivalóját. A polgári világ nem alkotott egységes tömböt a kialakuló, új társadalmi renddel szemben. Még a mi, viszonylag kis terjedelmű anyagunkban a világpolitika óceánjának ebben a cseppjében is tisztán tükröződik a polgárságnak csak a pillanatnyi érdekeket néző önzése, perspektívátlansága, belső meghasonlottsága. Semmi sem mutatja ezt világosabban, mint a központi hatalmaknak az ukrán kérdésben tanúsított magatartása. A béke Ukrajnával egyszerűen kenyérkérdés volt. Ukrajna polgári politikusai, elismertetésük fejében, hatalmas' élelmiszerszállításokat ígértek a katasztrofális élelemhiánnyal küzdő központi hatalmaknak. Ezek nagyon jól tudták, minél többet préselnek ki az ukránoktól, annál jobban gyengítik a Ráda helyzetét. Mégis, amikor az ukránok, kétségbeesésükben, megtagadták a monarchia és Németország végsőkig fokozott követeléseinek teljesítését, a brutális német katonai gépezet legázolta Ukrajnát, a még jóformán meg sem alakult polgári köztársaság minisztereit szétugrasztotta, egy részüket bebörtönöztette s ezzel a lehető legjobb szolgálatot tette a bolsevikeknek, de azt megakadályozták, hogy hasonló gondolkodású, lengyel politikusokkal összejöjjenek, mint erről Mérey datálatlan, 13218 (65.) számú távirata (2. cím, 133. 1.) beszámolt. 44 Sok adattal szolgálnak a kor történetírói számára azok a jelentések, amelyeket a monarchia külképviseleti szervei a világ minden részéből küldtek Bécsbe a breszt-litovszki tárgyalások nemzetközi visszhangjáról. Igen érdekesek a béke ratifikációjával kapcsolatban keletkezett iratok (legnagyobb részük az 1053. fasciculusbar.) s a közös minisztertanácsnak 1918. jan. 22-i üléséről készült jegyzőkönyv (1. a 6. sz. jegyzetet), amely Czernin külügyminiszternek a tárgyalásokról tartott beszámolóját s az erről folyó vitát tartalmazza. — Anyagunkban, természetesen, benne vannak azok a jegyzőkönyvek is, amelyeket a monarchia delegációja vett fel a tárgyalásokról. Minthogy e jegyzőkönyveket a M. Tud. Akadémia ill. a Történelmi Társulat kiadja, e helyen velük részletesebben nem foglalkozom.