Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

Az első megyebizottmány 105 Ebben az utóbbi korszakban alkotja meg a magyar parlament a végleges megyeszervezetet (1870—1872). Jelen tanulmányunkban azonban csupán az első megyebizottmány megalakulásával, összetételével és hivatailszervező működésével kívánunk foglalkozni. * Az 1848. évi törvényhozás a megyei szerkezetnek csupán átalakítására, polgárosítására törekedett s ezért a feudális megye sok eleme 1848. után is tovább élt. Vizsgálatainknál tehát a régi megyerendszer ismertetéséből és kritikájából kell kiindulnunk.

2 Több évszázados fejlődés eredményeképpen alakult ki a nemesi megye, mint a nemesség autonóm testülete. A megye lényegében a nemesek területi alapon szervezett egyeteme, (közönsége, „Universitas Praelatorum, Baronum, Magnatum et Nabilium." A XIX. sz. második negyedében azonban a birtokos nemesség néhány megyében már a honoratiorokat is bevette a megye közönségébe. A nemesség generális congregatióin. közgyűlésein gyakorolta a nemesi universitásra ruházott politikai, igazságszolgáltatási és közigazgatási helyhatósági jogokat. A megyegyűléseken minden megyei nemes személy szerint megjelenhetett, tanácskozási és szavazati joggal bírt. A megye autonóm hatóság volt. Tisztviselőit, az alispántól a csendbiztosig icözgyűlésein meghatározott időre maga választotta, ügyszintén táblabíráit is. Egyes megyékben bizonyos tiszti állások (főjegyzői, táblabíró) betöltése a főispántól függött.

3 A közgyűlés utasíthatta a tisztikart, amely számadással tartozott. Szabályrendeleteket és statútumokat alkothatott. Házi adót vethetett ki s azt a közgyűlés által meghatározott célra használhatta fel. A megye közönsége politikai hatóság is volt. Országos vonatkozású ügyeket közgyűlésein tárgyalhatott, ezekben felterjesztéssel élhetett, más megyékhez és szabad királyi városokhoz átírhatott. Jogszokás alapján gyakorolta az uralkodó törvénytelennek minősített rendeleteivel szemben az ellenállás jogát. Az országgyűlésre a megye követeket küldött, ezeket részletes instrukciókkal látta el, visszahívhatta őket és másokat küldhetett. A megye igazságszolgáltató hatóság is volt. A közgyűléseket követően rendszerint törvényszéket, sedriát tartott, amely részben elsőfokú és az úriszéktől hozzá fellebbezett ügyekben másodfokú bíróság volt, vérhatalommal felruházva. Megemlítendő itt még az alispán és szolgabírák külön bírói hatósága is. S végül közigazgatási hatóság is volt a vármegye. Az országgyűlésen hozott törvényeket közgyűlésein kihirdette. Felsőbb hatóságok rendeleteit végrehajtatta, a törvényteleneket félretétette, beszedte az állami adót és saját szükségletére kivetett házi adót, háború esetén szervezte és felszerelte a nemesi insurrectiót. Karbantartotta az utakat, hidakat és gátakat. Felügyelt a közbiztonságra és közegészségügyre. Limitálhatta az árakat és béreket. Ellenőrizte a területén lévő mezővárosok és községek ügykezelését és gazdálkodását. A XIX. század elejére többé-kevésbé kialakultak az állandó megyeszékhelyek, ahol a közgyűléseket és sedriákat tartották, őrizték a levéltárat és a megye tömlöcé2 A feudális megyerendszerre vonatkozó, felhasznált legfontosabb forrásmunkák és tanulmányok: Nyáry Pál: Javallat Pest megye közigazgatási rendszere iránt. Pest, 1840., Palugyay Imre: Megyerendszer hajdan és most. I—

IV. Pest, 1844—1848. Zsoldos Ignác: A szolgabírói hivatal 1—2. k., Pápa, 1842., Szentkirályi Móricz: Eszmetöredékek a vármegyék rendezéséről, Budapesti Szemle 1867. 7. k., Zayzon Sándor: A centralisták és a megye reformja, Budapesti Szemle 1917. 171. k. stb. 3 Fenti megállapításomat Révész László készülő tanulmányából vettem.