Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

100 Főglein Antal szüntette a munkát. Az iratokat visszahelyezték a régi helyükre és a két lajstromozót kizárták a levéltárból, sőt, a már nyolc hónap óta esedékes hátralékos napidíjuk kifizetését is megtagadta a vármegye. A két lajstromozó a Helytartótanácshoz fordult segítségül, amire a vármegye azt felelte, hogy nem ő rendelte el ezfr a levéltári munkát, tehát nem is fizeti. Fizesse a kincstár. A Helytartótanács 1791. március 1-én ráparancsolt a vármegyére, hogy az ő levéltáráról lévén szó, ő köteles a két lajstromozót kifizetni. De még ez sem használt és a két napidíjasnak felségfolyamodványt kellett beadnia, hogy a vármegye a hátralékos napidíjak kifizetésére kényszeríthető legyen.

85 S nem is folytatták a jogügyi iratok különválasztását má- sutt sem. Amely vármegyék 1790-ig nem készültek el vele és nem állították össze e különválasztott iratok lajstromait, azok utóbb sohasem fejezték be e munkát. A fentebb említett 1790. március 2-i 7700 sz. helytartótanácsi rendelet,

86 arról is intézkedett, hogy a távozó kerületi főispánok levéltárai minél* előbb Budára, a Helytartótanács lajstromozó hivatalába küldendők. Különös gond volt fordítandó — a rendelet szerint — a vármegyék térképeire és olyan iratokra, amelyek az ország ismertetésére szolgálnak (statistica) és így különösen értékesek. De azok az iratok, amelyeket a főispánok a vármegyék levéltáraiból kivettek, valamint azok a jegyzőkönyvek, amelyeket előírás szerint betekintés és. felülvizsgálat végett a vármegyék a főispánnak bemutattak, egyáltalán minden a vármegyét illető és a főispán által addig visszatartott irat a vármegyéknek azonnal visszaadandók.

87 De a vármegyei nemesség bizalmatlansága és elkeseredése ekkor már nyílt ellenszegüléssé fajult. Nem adják ki a főispáni iratokat, hangoztatták, azok á vármegyei levéltárba valók. Tüntető, sőt verekedéssel, a megbukott rendszer tisztviselőinek és alkalmazottainak bántalmazásával torzított jelenetek keletkeztek egyes helyeken. A II. József alatt kinevezett lajstromozókat kinézték, kiüldözték; látni sem akarták őket, hallani sem róluk, és ezek, a zólyomit, — Prónay Dánielt, — kivéve, akinek a vármegyéje megkegyelmezett és továbbra is szolgálatában megtartotta, mind elvesztették állásukat. A főispáni iratok azután csak kerülő utakon, vagy nehézségek árán kerültek Budára. A nyitrai kerület vármegyéi (Nyitra, Pozsony, Trencsén és Bars vármegyék) azonban nem adták ki kezükből ezeket az iratokat, azzal érvelvén, hogy ezek az iratok róluk, az ő jogaikról, az ő javaikról szólnak, tehát nyilvánvalóan mást nem is illethetnek, más nem jogosult azokat őrizni, csak ők. Még éveik múlva, 1795-ben is vitatták e volt kerület vármegyéi a jogukat s nem voltak hajlandók az iratokat a Helytartótanácsnak átadni.

88 De különösen gyűlölt volt a vármegyék nemessége előtt a II. József által elrendelt népösszeírás. és földmérés. A vármegyékben országszerte meg voltak győződvén, hogy ez az összeírás lett volna a nemesség megadóztatásának az alapja. A gyűlölet először az összeírást és felmérést végző kiküldöttek ellen irányult, akiket, ha nem voltak az illető vármegye szülöttei, 85 Uo. 1791. fons 24. positio 1—6. 86 Uo. 1790. fons 76. positio 252. 87 Uo. positio 15., 18., 252. 88 Uo. 1795. fons 34. positio 1.