Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

96 Főglein Antal az előbbiekre. Szabolcs vármegye is felírt, 1789. október 13-án; a váci káptalan is, október 25-én.

60 Utóbb, 1790. január 5^én Várasd vármegye is..

61 A Helytartótanács 1789. november 10-én arról értesítette a vármegyékét, hogy a császár szándéka (megmásíthatatlan és az áratok összegyűjtése nem odázható el.

62 Kezdték az iratokat ládákba csomagolni, szekerekre rakni és útnak indítani Budára. „Jogos fajdalomtól áthatva kellett végignéznünk" — panaszolja a zágrábi káptalan a Helytartótanácsnak, — „hogyan szállította el a káptalani, de helyesebben az állandó országos levéltárat Mandisch püspök megbízottja. A drága, oly érdemes kezekre bízott biztosítékot, amellyen a magánemberek, következésképpen az egész közösségnek szerencséje, nyugalma és tulajdona nyugodott, biztosítékát annak a nyilvánvaló és állandó bizalomnak, amelyet a káptalan évszázadokon át híressé vált lelkiismeretességével kiérdemelt, a tulajdonosok tudta nélkül ládákba rakták és elvitték."

63 Ugyanígy Budára szállították, de, mint utóbb Zala vármegye közönsége nagy ingerültséggel megállapította, minden ellenállás nélkül, a zalavári konvent iratait is. Ugyancsak Budára kerültek a csanádi,. váci, pannonhalmi, csornai, leleszi és jaszói levéltárak is.

64 De már roskadozott az egész rendszer. A vármegyék passzív ellenállása már sok helyütt tényleges aktív ellenállássá kezdett kialakulni. A török háború okozta gondok, majd a belga forradalom II. József akaratosságát megtörték és ő, aki addig figyelembe sem vette a •vármegyék felterjesztéseit, most már kénytelen volt magát rászánni, hogy szóba álljon és alkudozzék velük.

65 Az 1789. december 7-én kelt resolutiójában, amellyel a vármegyéknek adandó válasz hangjáról és tartalmáról döntött és amelyben a vármegyék számos panaszára is kitért, a levéltáraknak Budára való szállítását és a családi okleveleknek égy helyre való összegyűjtését csak „előkészítő" rendszabálynak nevezte, amelynek alapján majd az országgyűlés fog dönteni. S már meg is akarta nyugtatni a felizgatott és ingerült kedélyeket: az okleveleket nem akarja véglegesen Budán tartani. Mihelyt azok kivonatai,

i a lajstromok (Landtafelsbücher) elkészülnek, mindenki megkapja és hazaviheti az okleveleit. S a tűzbiztonság szempontjából sincs: ok az aggodalomra; hiszen az eredeti oklevelek és a lajstromkönyvek is más és más helyen lesznek majd.

66 De már rohamosan közeledett az egész Józsefi rendszer végső napja is. Egy hónap múlva, 1790. január 28-án Pálfify kancellár már értesítette a vármegyéket a legfelsőbb elhatározásról, amely azon év május 1-ére visszaállította a rendi alkotmányt és a régi közigazgatási rendszert. II. József tehát nem tudta végrehajtani terveit. S mintha csak rendszerének 'bukását maga sem tudta volna túlélni, a már amúgy is súlyosan beteg, eü Uo. 1789. fons 124. 01 Uo. 1790. fons 26. positio 1. 62 Uo. 1789. fons 124. positio 10. 63 Uo. 1790. fons 26. positio 1. 84 Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek története. Századok. 1891: 809—823. 1. 65 Marczali i. m. III. k. 554. 1. üli Idézi Marczali i. m. III. k. 604. 1. «<