Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

A vármegyei levéltárak II. József korában 89 deák, az élscfi és másodaljegyzők, valamint az esiküt (tett állandó lajstromozó segédek terhére a levéltárakban olyan mun'kanövekedést eredményezett, amilyen addig a vármegyék életében teljesen ismeretien volt. Mert nemcsak az iratok különválasztásáról volt itt szó, hanem arról is, hogy a szétválasztás után megmaradt politikai iratokat újra rendezni kellett.

22 Tehát újra kezdhették azt, amit már tizenöt éven át nagy fáradsággal elvégeztek. Megindult országszerte a második nagy levéltárrendezés. A vármegyék a rendelet végrehajtása után így tulajdonképpen két levéltárat nyertek: az ún. politikai {közigazgatási), vagy ahogyan Somogy vármegye protocolluma

23 nevezi, az „Archívum majus"-t és a kisebb, a jogügyi levéltárat, amely az „Acta noviora"-kat, tehát az akkor,' újabban egybeszedett iratokat foglalta magában. De a (különválasztott jogügyi iratokat, tehát a kisebb levéltárat is rendezni kellett. Csak nagyon kevés volt azon vármegyék száma, amelyek, helyes érzékkel, már Mária Terézia idejében végrehajtották ezt a szétválasztást. De nemcsak rendezni kellett e jogügyi iratokat. II. József szándékának megfelelően, amellyel az ország igazságügyi ellenőrzését a hétszemélyes táblára akarta bízni,

24 1786. augusztus 1-én megjelent a-hétszemélyes tábla rendelete, amely á jogügyi iratoknak visszamenőleg a legrégibb időtől kezdve, a lajstromozását is elrendelte. Csatolta mindjárt az eskümintát is, amit az ily lajstromozásra beosztott tisztviselőnek le kellett tennie. A jegyzőkönyveket lelkiismeretesen végig kellett kutatni s ha egyegy jogi természetű ügy csak a vármegye jegyzőkönyvében volt bejegyezve, de a fogalmazványa (külön nem volt elhelyezve, azt hűen le kellett másolni, e jegyzőkönyvi kivonatot a vármegyének a lapszám feltüntetésével hitelesítenie és a többi befasciculált irat közé elhelyeznie kellett. Az egész jogügyi iratanyag lajstromait pedig le kellett még külön is másolni, hitelesíteni és azonnal a hétszemélyes táblához felküldeni.

25 És e nagy munka elvégzésére mindössze három havi (!) idő volt kitűzve.

26 Ehhez járult még a II. József-féle rendszerrel életbeléptetett új ügykezelés is, amely a levéltárral kapcsolatban a folyó ügyek lajstromozására most már a vármegyéknél is meghonosította, bár még nem rendszeresítve, a registratúrát, a külön lajstromozói tisztséget. Megszűnt ugyanis a vármegyei, évszázadokon át oly nagy becsben tartott jegyzőkönyv, a közgyűlések hű tükre, az azokon hozott határozatok, döntések, ítéletek megőrzője, mert nem volt többé közgyűlés tartható. Az ügyek ezután már csak aktaszerű elintézést nyertek, a tekintetes Karok és Rendek hozzászólása, beavatkozása nélkül. Életbe lépett a „Napló" (Tagebuch) — ma „iktatókönyv", — a maga rovataival,

27 amely rovatoknak az ügy mészletíes ismertetésével való kitöltése, tekintve az általánosan elrendelt német hivatalos 22 OL HTT—PC. 1788. fons 12. positio 85. 23 Kaposvári Állami Levéltár, Somogy vm. levéltára: Protocolla congregationum 1790: II. k. 12. 24 Marczali H.: III. k. 583. 1. 25 OL HTT—PC. 1786. fons 280. positio 17. 26 Uo. 1786. fons 314. positio 12. 27 A rovatok voltak: a) az akta száma; b) a beadvány, ügyirat tartalma, részletesen; c) a beérkezés napja; d) az elintézés módja, szintén részletesen; e) a kiadás napja; f) az ügyirat levéltári jelzete.