Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Wellmann Imre: Levéltári terminológiai problémák / 74–95. o.

90 Wellmann Imre felől a gyakorlati levéltár tant vagy levéltártechnikát, mely a levéltár kezelésének tudományos alapjait teremti meg, másfelől a tulajdonképpeni levéltártant vagy levéltárelméletet, mely a levéltár mibenlétét-, típusait és belső rendszerét kutatja, végül a levéltári jogot s a levéltárak és a levéltárelmélet történetét.'

2

'

2 A levéltártudomány fogalmát a német termino^ lógiai tervezet is hasonlóan írja körül; az archivisztikát azonban, mint az elméleti és az alkalmazott levéltártudomány összefoglaló terminusát, megkülönbözteti tőle, a levéltárkezelés gyakorlatát beleértve.

23 Brenneke művének megjelenésével csaknem egyidőben W. Flach a potsdami ,,

Institut für Archivwissenschaft" hallgatói részére foglalta össze a levéltártudomány lényegét. Abból indult ki, hogy a levéltártudomány nem önmagáért van, hanem a történeti valóság feltárását szolgálja, tehát történeti tudomány, az erősen differenciálódott történettudomány egyik része, speciális ága. Maga is széleskörű és sokoldalú tudomány, hiszen mindazoknak a diszciplínáknak művelését jelenti, melyek az írott források történeti feldolgozását, a levéltári anyagnak históriai kútfőként való értékesítését szolgálják. Foglalkozik tehát a levéltárral mint intézménnyel; külön részben, mint levéltár tan, a levéltárügy elméletével és fejlődésével, támaszkodva a hivataltörténetre; felöleli az írott forrásokat tárgyaló segédtudományokat: paleográfiát, oklevéltant, irattant, kronológiát, éremtant, címertant, pecséttant és a nyelvészet bizonyos ágait; végül, a levéltári források teljes megszólaltatása céljából, az alkotmány-, jog-, gazdaság- és társadalomtörténetre is kiterjeszkedik.

24 . Első pillantásra látható, hogy — amint a magyar irodalomban a levéltári irodalom széles körébe tartozó feladatok futottak párhuzamosan a levéltár tan fogalmi körének megvonásával — Flach szemében a levéltártudomány mindazoknak az ismereteknek összességét jelenti, melyeket le véltártani főiskolán tanítanak, amelyeket tehát levéltári tudományos dolgozónak tudnia kell. Nem meglepő, hogy a levéltártudománynak ilyen megfogalmazása a német irodalomban is ellenmondásra talált. G. W. Sante elvitatta az önálló tudomány jellegét a levéltártudománytól, a levéltári anyagra vonatkozó ismeretekre s a levéltártechnika elvi kérdéseire korlátozva azt.

25 Szélesebb alapon intézett támadást Flach felfogása ellen, s épp ellenkező irányban, W. Leesch, Brenneke nagy művének sajtó alá rendezője. Joggal állapította meg, hogy Flach felfogása sem a terminológia, sem a rendszerezés világosságát nem öregbíti, hiszen annyit jelent, hogy kiragadjuk a történelmi segédtudományoknak egyik, a levéltáros számára fontos csoportját, megtoldjuk szorosabb értelemben "vett levéltártannal, s az egészet a levéltártudomány gyűjtőfogalma alá foglaljuk. „A levéltártudomány nem irattan" (Archivalienkunde) — szögezi le Leesch, de mindjárt ellenkező irányú túlzásba lendül: — ,,és az irattan nem része a levéltártudománynak"; az oklevelek, akták és segédkönyvek s fajtáik fogalmi meg22 Brenneke, i. m. 1. 1. 23 Archivmitteilungen 1955, a 4. füzet melléklete, 1—2. 1. 24 W. Flach: Vom Wesen der Archivwissenschaft. Archivmitteilungen 1953, 44. 1. 25 G. W. Sante: Die Archive zwischen Verwaltung und Wissenschaft. Der Archivar 1954, 1. 1.