Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.
72 Esze Tamás 1709. április 28-án Munkácsról ezt az utasítást küldötte Velicsnek: „Ennek előtte parancsoltuk vala Kegyelmednek, hogy az Cassai cameralis acták között fel keresvén néhai Gál Márton özvegye, Soldos Anna reversalisát, adgya ki, melyet, úgy informáltatunk, hogy ki is adott volna az említett, özvegyének, de mint hogy még ottan volna az ura reversalissa is, Kegyelmed azt is fel keresvén', az be adott számadásival edgyütt küldgye Senatorialis Cancelláriánkra." Az Ungvárról 1709. május 5-én kibocsátott rendelet tartalma szerint az előbbi megismétlése. 1709. május 11-én a fejedelem a pazdicsi kastélyból Zákány István iratainak felkeresését rendelte el. 103 „Árva Zákány István alázatossan repraesentálta előttünk, hogy bizonyos jussát illető literale documentuminak az Szepessi Camerale Archívumban való deveniálásával jussának nem prospiciálhatna. Hűségednek azért praesentibus kegyeimessen parancsollyuk: azokat fel kerestetvén, adgya Tiszteletes Pettes András és Kálmánczay István Senator Uri Híveinknek kezekhez." 1709. június 6-án Szerencsről a fejedelem Olcsvári Ferenc ügyében küldött Velicsnek utasítást. 104 „Nemes Zákány Ersébeth Aszszony, Nemzetes Vitézlő Olcsvári Ferencz Hívünk házas társa még az német üdőben tőllünk s Méltóságos Nénénktől törvényes dolgoknak folytatása kedviért említett urának adott convéntiójának exolutiója iránt instálván előttünk, mint hogy Kegyelmed előtt constál: mely üdőben és micsoda szolgálatott tett s mikor expirált functiója, el várjuk az iránt informatióját Kegyelmednek." Velics megemlékezik a folyamodók aktáiról is,, s ezt írja: „Némelly famíliáknak Felséged parancsolattya szerint ki adtam az leveleket, de mégh némellyek hátra vadnak, mert az ottan való provisióról egy sem gondolkozik, mind magamot, mint cselédimet, úgy lovaimot is saját külcségemen tartom szegény legénységemhez képpest." A levél tele van panasszal, kedvetleneséggel. Hiában ígéri Velics: „Én magam részérül fáradságomat nem szánom, ...a' minemű páran-' csolat fogh lenni, a' hoz alázatossan alkalmaztatom tehetőségem szerint magamot", valójában mégis szabadulni szeretne a levéltárról.. Ezért említi szeme romlását is: „Az szemeimben alkalmast fogyatkozást érzem, mert sók ideigh hogy ottan hevertem, az sok papyrossukrul le hűlt por igen megh ártót már." Jelentéséből megtudjuk, hogy a kamarai levéltár revíziója mégis megtörtént, de már csak Kálmánczay részvételével, ő tett információt „minden circumstantiairul". E beszámolót nem ismerjük, tartalmáról csak Velics soraiból tájékozódhatunk: „Mégh az regestratura telly ess éggel irregestrate ál, úgy praefectura is. Ha Felséged kegyelmes intentiója szerint segregáltattni fognak az acták, úgy hogy az famíliák levelei a Nemes Káptolon kezéhez, ami penigh oeconomiát illeti, Tekéntettes Oeconomicumnak erga quietantias resignáltassanak, mivel máskép kezekhez nem is veszek, annyit tészen, mintha csak most az regestratio kezdődnék. Sőtt ha négy jó serény ember rendessen véghez vészi esztendőt alat, nagy munkát teszen." A kamarai levéltárügy Rákóczi-kori történetének ez a levél az epilógusa. 1709-ben már rohamos hanyatlásnak indult a szabadságharc, sem 10S Leveleskönyv, 1709—4. 104 Leveleskönyv, 1709—5. I
