Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.

70 Esze Tamás Rákóczihoz küldött jelentésében,

95 — hogy Kassára menvén, ottan az leveleket hánnya meg, talám valami documentumokra találna eő Kegyelme, az mellyel az dolgokban lument vehetnék." Velics vállalkozott is erre a munkára,

96 de Rákóczi kereken elutasította a kamarai levéltár irataival való bizonyítás tervét. Ezt írta Krucsaynak: „Ez előtt való időkben is jurisdictiónk convulsiójávai nem csak nem bocsátottuk vala más forumokra az illyetén differentiákat, de a Császár is, látván helyes és törvényes igasságunkat, abban sérelmünket nem engedte, hanem a régi praxisban meg hagyta földes úri jussunk integritását", ezért a prefektus „procedállyon tÖrvéhyessen", s „executióban is vétesse". Egy ízben a Senatus kancelláriája is kérte Velics segítségét, de nem leveleket, hanem ,,holmi requisitumok"-at kívánt tőle a fejedelem megbízásából („Ad mandátum Suae Serenitatis Principális et Ducalis proprium") Krucsay István szekretárius aláírásával 1707. május 22-én Szerencsről. E „requisitumok", amelyek Velics „dispositiója és keze alatt Kassán találtatnának"; „regalis és közönséges cancellariabeli papiros, ductilis veres s spanyiol viasz, tintának való materiálék, fehér spageth, pennák, ollók, penicillusok, kalamárisok, plajbajsz, circinus, porozó és több hasonlók". Gránáth János, a kanczellária registrator-a azonban — 1707. június 21-i attestatio-ja szerint — csak „galest, galicz követ, ductilis viaszt" tudott szerezni a kamarai levéltárban.

97 1707. december 20-án — midőn a fejedelmi tanáccsal és a vármegyékkel Kassán gyűlést tartott — Rákóczi magához hivatta Velicset:

98 „Néminénü actákat kelletvén az Camerale Archivumban itten Kassán fel kerestetnünk, mihelyt parancsolatunkat veszi Kegyelmed, minden dolgaittegy? férre s sietséggel jöjjön ide, ell hozván magával az archívum zárjai kulcsit." ' ;S1 Lehetséges, hogy a kassai gyűlés adó-tárgyalásaihoz akart a fejedelem a korábbi teherviselés mértékét bizonyító aktákat szerezni, de miért kellett magával vinnie a levéltár kulcsait is? Általában a kamarai levéltár története a szabadságharc utolsó éveiben eléggé homályos: úgylátszik, hogy Velics keveset tudott foglalkozni az archívummal, nem is tartózkodott mindig Kassán, a Kamara-házban. 9r

' A jelentés, rajta a fejedelem válaszának fogalmazványával: Rákóczi-szabadságharc levéltára, II. 2. e/A. flR „Eő Kegyelme kész el menni és végben vinni, csak miglen eő Kegyelme ottan munkálkodnék, lehetne intertentiójárul eő Kegyelmének proyisiója, az mellyet Tekintetes Nemzetes és Vitézleő Keczer Sándor Uram eő Kegyelme végben vitethetne Nagysághod kegyelmes dispositiójábul." E sorokból nyilvánvaló, hogy Velics még_ 1707 elején sem tért vissza Kassára, sőt a Leveleskönyv adatainak összevetéséből úgy látszik: csak 1707 szeptemberétől dolgozott megint az archivumban. — Miként a munkácsi levéltárosok, Velics sem akart pénzbeli fizetésével megelégedni, nyilván a rézpénz elértéktelenedése miatt, s természetbeni ellátást kívánt személyére, cselédei és lovai számára. 97 Leveleskönyv, ,1707—1 — Gránát János cancellista 1705. augusztus 30-án folyamodott a fejedelemhez: „Complete ki nem jön ugyan angariája úgymint cancellistának, de mint hogy accessista volt az élőt, complete kiványa azon angariabéli egész fizetését." 218. számú kérelmére válaszolva, Rákóczi ikérését teljesítette. (Extractus Instantiarum.) 98 Leveleskönyv, 1707—10.