Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.

f 66 Esze Tamás át. A Kállayak nemzedékeken át jogot tartottak reá, „per successivum assecuratusok lévén: ha az török szomszédságábul felszabadul, azon városnak birodalmában restituáltatnak", s Rákóczitól az 1638. évi 57., 64. és 81. articulus alapján, s ,,1609., 1635. esztendőben' némely constitutiók mellett" birtokba helyezésüket kérték. A város azonban hallani sem akart a Kállay-familia földesúri igényéről, s ezzel szemben „a német császár" és az erdélyi fejedelmek („Nagyságod méltóságos elei") privilégiumaira hivatkozott. A fejedelem 1705. szeptemberében arra utasította a famíliát, hogy igényével járuljon az ország gyűlése elé. A szécsényi akták között azonban nem találkozunk vele, talán azért is nem, mert a család elégséges dokumentumot nem tudott felmutatni igaza mellett.

80 A kérelmezők, mikor leveleik kiadása érdekében folyamodványt terjesztettek Rákóczi elé, rendszerint Velicset is felkeresték levelükkel, hogy tájékozódást nyerjenek és segítséget kérjenek tőle, s fáradozásáért jutalmat ígértek neki. Kállay Ferenc is megkörnyékezte őt 1707. június 6-án írt levelében:

81 „Ném kétlem, Édes Jó Uram, hogy Kegyelmed Felséges Urunk eő Felsége commissióját nem vette volna Rátki Gergely Sógor Uram által leveleink végyet. Kérem bizodalmasson Kegyelmedet: abban szolgálattyát tüllünk meg ne vonnya. Igyekezzík Kegyelmed iránta bennüinket tudósítani: mi karban legyünk? Mink is meg mutattyuk, ha Isten bennünket éltet: Kegyelmed fáradságos jó akarattyárul meg emlékezünk, híjában nem is fogjunk hadni ez iránt." Midőn Eszterházy Antal kuruc generális — Thököly Katalin fia, Thököly Imre unokaöccse — a Thököly-javak után kutatott, ő is megizente Velicsnek: „Az iránt való meg jutalmazássát várhatja."

82 Az instánsók nem sajnálták az ajándékot a kamarai levéltár gondozójától, • midőn jogfosztó vagy jogbiztosító iratok felkutatását kívánták tőle. Rákóczinak azonban nem tetszett, hogy bizalmi embere fizetésén kívül még mellékes hasznot is akar szerezni magának levéltári munkásságával, s midőn Bay László munkácsi vicekapitány panaszt tett ellene, hogy „bizonyos obligatóriáját" csak akkor akarja kiadni, ha 40 tallért fizet le érette, kemény hangon dorgálta meg: „Kegyelmed efféle taxálásoknak és privátumoknak, az mint már ennek előtte egyszer meg parancsoltatott, hagyjon békét, másként nem lészen kedve szerint való kimenetele." Velics — Bay.szerint — azért követelte az említett nagy összeget, mert kár érte őt: a kötelezvény keresése miatt nem jelenhetett meg a vármegyék egri gyűlésén, s elmaradása miatt megyéje pénzbüntetést szabott ki reá. Mentette magát 80 Kalló dolgára nézve 1. a szembenálló felek Rákóczihoz intézett folyamodványait: Kállay Ferenc és Kállay János 257. számú folyamodása 1705. szeptember 22-én került a fejedelem színe elé, a városé szintén ezen a napon 273. számmal. (Extractus InstantiQrum.) — VÖ. az 1610. május 15—21. között folytatott tanúkihallgatással arról, hogy miként foglalták el Kalló városát a Kállay-nemzetségtől? (Komáromy< András. Levéltári kutatások. Történelmi Tár. Űj folyam. X 1909. 92—97.) 81 Leveleskönyv, 1707—6, s

"

2 Leveleskönyv, 1706—13.