Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.

58 Esze Tamás famíliát illető s minemű jószágökrul szólló levelek vannak."

35 A levéltár teljes rendezésének követelményét később is egyeztetnie kellett a kérelmezők igényeivel. 1706. március 20-án ezt írta Velicsnek: „Mivel azon cameraiis acták között levő leveleket egészlen kelletik rendben vétetnünk, szükségesnek láttyuk praequirálni azokat is, az mellyek el marattanak volna: ha nincsenek-é azok között familiákot illető levelek? És az cameraiis levelek is, az menyiben rendben nem volnának, abban hozattassanak."

36 1706 júliusáig ezekről a kérelmezőkről tudunk: 1705. március 31-én adott választ a fejedelem Szabolcs vármegye „bizonyos obligatoriát" kikérő folyamodványára. 1705. május 1-én iktatta a Kancellária 436. szám alatt Boronkay István kérelmét :

:i7 „Tsak hamar az eperjessi laniena után némely gonosz akarói vádlására meg fogattatván, továb fél esztendőnél kemény fogságban tartása után a' Subdelegata Commisio eleiben ennehánszor examenre citáltatván, végtére Nemes Zemplén és Sáros Vármegye fő rendéi, nem külömben Nemes Bártpha Várassa kemény 's ad infinitum menő kezes leveleire ki bocsáttatott, melyek néhai Kassai Generális Nigrelli Uram actái, vagy a' Szepessi Kamara archivumjában vadnak. Alázatossan instál Nagyságodnak: akkori édes hazánkért lett ártatlan szenvedésit kegyelmesen tekintvén, méltóztassék Nagyságod azon kezes leveleket kezében adatni." A fejedelem válasza ez volt: „A mikor ezen Camara leveleit investigáltattyuk, akkor insinuállya magát." Boronkay 1706 nyarán, mikor „Ungvári Jánosért adott kezes levelének az Szepessi Kamarárul való ki adatását" kérte, megismételte korábbi kérelmét is. Rákóczi el is rendelte Velicsnek: adja ki a „Bártfa Várossá és Nemes Zemplény és Sáros Vármegyei fő rendek által adott reversalisokat is". Ugylátszik azonban, hogy ezek nem kerültek elő a levéltárból, mert Boronkay István 1707. szeptember 12-én kelt elismervényében csak az Ungváriért adott kötelezvény átvételét nyugtatta.

38 Í705. május 10-én iktatta a Kancellária 539. szám alatt Szepessy János főpostamester folyamodását:

39 „Ez előtt három esztendővel néhaí édes attya: Négyessy Szepessy Pál Uram igaz magyarságáért el foglalt némelly jószáginak részeit a' midőn sok keserves fáradsághi s kölcségi után semmi utón módon a' Szepessi Comarátul kezéhez nem vehette volna, kíntelenitettet az tarczali promontoriumon lévő néhai édes attya három szőlőjét alkuvásban 3000 forintokig ereszkedni, melly summát egyszer s mind nem fizethetvén, az Camarának két ezer forintokrul tett contentumot, ezer forinttyárul penig erős reversalist vévén tüle a' Camara; azon ezer forintokat is, az mint bizonyos relatióbul értette, interesses pénzbül egy jó akarója Bécsben le lette, erős reversalissa penig ma' is ben maradván, mellyrül akkori Camarae Secretarius Olasz Ferencz Uram tehett hiteles relatiót. Alázatossan instál Nagyságodnak: méltóztassék Nagyságod, illy nagy injuriáját s egyszer s mind hűséges köteleségét kegyelmes tekéntetben vévén, azon erős reversalisa magha vagy Nagyságod méltóságos kezéhez hozatássa felől kegyeimessen parancsolni." A folyamodványra Rákóczi ezt válaszolta: „A midőn a' cameraiis acták revideáltatnak, akkor insinuállya magát." 35 Protocollum Expeditionum, 501/a. 38 Protocollum Expeditionum, 506/a. 37 Extractus Instantiarum. 38 Leveleskönyv, 1706—19. 39 Extractus Instantiarum.