Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - KRÓNIKA - Niklay Péter: Bánrévy György (1905–1956) / 273–274. o.

t Krónika 273 lődésnek sajátos törvényszerűsége, szerkezete van,, ami fölött az emberi életnek nincs közvetlen hatalma." Ez a szemlélet „a történelemben mindenekelőtt konkrét formaszerkezeteket keres és nem szubjektív módon beléje képzelt lelkiségeket, szellemiségeket. Ilyen értelemben volt ő az .írásbeliség fejlődésének kutatója, az írásbeliség konkrét szövedékén át közeledett a társadalomhoz és az élethez. Ügy hajolt az írásemlékek apróságai fölé, mint a természettudós a mikroszkóp fölé, parányi jelek mögött egész szociális világot látott meg. Nem képzelt el ilyen világot, hanem valóságos és következetes rekonstrukciót végzett." Arról, hogy miképpen viszonylott ez a történetszemlélet és módszer korának más szemléletéhez és módszereihez; ismét hadd halljuk az ő szavát: „A múlt emberöltők pozitivista történetírása — írja „A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről" szóló tanulmányában — megkísérelte a konkrét tényeknek-formáknak jegyzék élését, de nem hitt egységes szerkezeti összefüggésükben, minden alakulásban önálló tényezőt, erőilátott, amely lökésszerűen hat a másikra. A szellemtörténet ezzel szemben valami lelkületet, központi energiát keresett, amely megteremti és hajtja a szerkezetet. A mi felfogásunk szerint a társadalmi szerkezetiségnek Összefüggő, üzemies működésében való rekonstruálása az egyedüli mód arra, hogy a fejlődést és az azt megélő és mozgató emberi életet megismerjük." Ebben a szellemben "íródott magyar és idegen nyelvű publikációinak hosszú sora s hatalmas, egyetemes történeti szintézise. Tisztán politikai történeti műveit is (Esterházyról, Kossuthról, Zrínyiről) a problémák társadalomtörténeti elmélyültsége jellemzi. Sajátos történetszemlélete hatotta át mindig szigorúan tárgyilagos kritikáit- is. i Szelíd, halkszavú, visszahúzódó egyénisége az igazság erejével akart mindenkit meggyőzni a maga igazáról. Kerülte a konfliktusokat. Készségesen meghajolt mások érvei előtt, ha úgy találta, hogy azok összhangban vannak kemény munkával kiformált történetszemléletével. Engedékeny volt, de nem hajlékony, fogékony volt minden új iránt, de csak akkor, ha az új, meggyőződése szerint, közelebb állott az igazsághoz a réginél. A más nézeten lévők is minden bizonnyal tisztelettel hajolnak meg ennek a két korszak határán élt, problémákkal vívódó, szerény tudósnak emléke előtt, hiszen benne is értékelniük kell azt, amivel ő mondott ítéletet Esterházy nádor viharos századáról: „Szomorú dolog lenne, ha az emberiség régi nagy ideáloktól'szenvedély és küzdelem nélkül tudna újakhoz állani." Komjáthy Miklós BANRÉVY GYÖRGY 1905—1956 . Bánrévy Györggyel a magyar levéltárügy, művelődés- és művészettörténet kiváló .művelője szállt korai sírba 1956 nyarán. Idegen területről: a magyar és német nyelvészet és irodalomtörténet területéről indult el tudományos pályáján. Filológiai tanulmányai során szerezte meg a kemény kritikai módszert, a felvetett téma szisztematikus nyomozását, az irodalmi és levéltári forrásokkal való gazdag dokumentálást, — mindazokat a módszereket, melyeket későbbi történészi munkásságában oly sikerrel alkalmazott. Már amint ösztöndíjas, fiatal diplomás a levéltári munkák felé fordult: bécsi kiküldetésében a Hoíkammerarchív budai adminisztrációs iratait tanulmányozta. 1931 júniusától 1949 áprilisáig a Fővárosi Levéltárban teljesített szolgálatot, 1945-től mint a levéltár helyettes vezetője. Levéltárosi munkáját a precizitás és a teljes megbízhatóság jellemezte. Célja a, múlt dokumentumainak minél teljesebb megőrzése és ugyanakkor minél teljesebb és szélesebbkörű hozzáférhetővé tétele volt. Ennek érdekében széleskörű levéltári szakismereteket szerzett, — széleslátókörű, a múlt és jelen levéltári problémáinak .alapos ismeretét eláruló cikkei tanúskodnak erről. („A selejtezés általános elvei", „Az iratkezelés története Budán és Pesten 1686—1873") Jellemző, hogy olyan aprólékos részletkérdésekre is kiterjesztette figyelmét, mint a levéltári iratok helyes és pontos idézése. 18 Levéltári közlemények