Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

26 Ember Győző tásra kutatóterme, kazánháza, központi fűtési hálózata, valamint súlyosan megsérült épületének több más része. Sajnos, egyik leomlott szárnya még ma sincs felépítve, állandóan emlékeztetve arra, mit jelent a háború a levéltárak számára is. Az Országos Levéltár gyűjtőkörébe az országos jellegű és jelentőségű szervek vagy szervezetek, családok vagy személyek iratai tartoznak. Mindenekelőtt azoknak a központi államhatalmi, államigazgatási és igazságszolgáltató hatóságoknak és hivataloknak az irattárai, amelyeknek illetékessége az ország egész területére kiterjedt vagy kiterjed. A feudalizmus idejéből is az ilyen irattárak kerültek az Országos Levéltárba. A polgári korszakban is ez volt a helyzet, s lényegében nem változott a szocializmus építésének népi demokratikus szakaszában sem. Míg azonban a polgári korszakban csak a 32 évesnél régebbi iratok kerültek levéltári őrizetbe, azok sem kivétel nélkül, addig jelenleg elvben már az 5 évesnél régebbiek. A gyakorlatban azonban sokszor előfordul, hogy egyes szervek még nem tudják átadni, az Országos Levéltár pedig férőhely hiányában nem tudja átvenni az 5 évesnél régebbi iratokat. Vannak viszont az Országos Levéltár őrizetében 1945 utáni 5 évesnél fiatalabb iratok is, olyan szerveké tudniillik, amelyek időközben megszűntek. A családok és magánszemélyek közül azoknak az iratai kerültek és kerülnek az Országos Levéltárba, amelyek illetve akik az ország történetében jelentősebb szerepet játszottak, vagy pedig irataiknak országos jelentőségű forrásértéke van. Gazdasági levéltárak, kivéve a családi uradalmi levéltárakat, nem kerültek az Országos Levéltárba. A bankok, gyárak, vállalatok stb. iratai csak az államosítás után kerültek levéltárba. Az országos jellegű és jelentőségű ilyen iratokat kezdettől fogva külön gyűjtötték, és őrizetükre 1953-ban külön Központi Gazdasági Levéltárat szerveztek. Az Országos Levéltár történetileg kialakult gyűjtőköre határozza meg iratanyagának és arra épülő belső szervezetének jelenlegi tagolódását. Az iratanyag mindenekelőtt' két részre tagolódik. A választóvonal a két rész között időbeli. Az egyik rész a felszabadulás előtti, a másik az utáni. A felszabadulás olyan változást hozott a magyar nép történetében, amelynek hatása, minden vonatkozásban, levéltári tekintetben is elhatároló jellegű. Természetes, hogy a felszabadulás utáni rész aránytalanul kisebb, mint a másik. Jelenleg még nem is egy osztály, hanem csak egy csoport gondozza a felszabadulás utáni iratokat. De ez a jelenleg még viszonylag kis iratanyag rohamosan nő, s előbb-utóbb szükségessé válik számára egy egészen új központi levéltár felállítása. A felszabadulás előtti iratanyag további tagolódása már nem tisztán időrendi, hanem elsősorban tárgyi és csak azon belül időrendi. Tárgyi alapon 3 részre tagolódik. Az első részhez tartoznak a központi államhatalmi és államigazgatási szerveknek, a törvényhozási, kormányzati és közigazgatási hatóságoknak és hivataloknak az iratai. Ez a rész immár nem tárgyi, hanem időrendi alapon további két részre tagolódik, az egyik a feudális-kori (1867-ig), a másik a polgári-kori.