Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Archivum, Vol. 4. 1954. (1955) / 259–261. o.

260 Folyóiratszemle Chartes mintájára. Az Intézet a bécsi egyetem kötelékében három évi tanulmányi idő alatt képezi ki a levéltárak, könyvtárak, és múzeumok tudományos személyzetét. A képzésnek ez a formája kezdetben a jogászi és történészi képzettséggel rendelkező levéltárosok élénk ellenzésével találkozott. Népszerűségé^ elismerését a Belügyminisztérium kebelében 1894-ben megszervezett Levéltári Tanács állásfoglalásának köszönheti, mely szerint a minisztérium felügyelete alá tartozó levéltárak magasabb állásainak betöltésénél az Intézet által kiadott államvizsga-oklevelet, vagy a történeti segédtudományokból letett vizsga igazolását kellett megkövetelni. 1920tól már kizárólag az Intézet oklevelét fogadják el. Az idők folyamán az Intézet más tárcák levéltáraira is kiterjesztette hatáskörét. A szövetségi kormány 1927. március 18-i rendelete értelmében csak az Intézet által kiadott oklevél jogosít levéltárosi állásra való kinevezésre. Egyedül a Hadilevéltárban való alkalmazásnál nem követelik meg ezt az oklevelet, ott viszont megfelelő katonai képzettség igazolása van előírva. A vidéki levéltárakban való elhelyezkedésnél általában megkívánják az intézet által kiadott oklevél felmutatását. Csak a vorarlbergi levéltárak nem követelik meg, a karinthiai levéltárak pedig nem írják kötelezően elő. E. POSNER az amerikai levéltárosképzés rövid történetét ismerteti. A levéltárosképzés kérdése már a század elején foglalkoztatta a tudoraányos köröket, mégis csak 1938—39-ben szervezték meg a New York-i egyetem mellett az első levéltártudományi kollégiumot. Ezt a kollégiumot 1939—40-ben a washingtoni egyetemre helyezték át, ahol 1945 óta egy rövidített oktatást is szerveztek. A világháború után a levéltárosképzés egyre szélesedik. Több egyetemi központban létesítettek levéltárosképző kollégiumokat, illetve tanfolyamokat. A Központi Állami Levéltár 1954ben programot dolgozott ki saját dolgozói szakmai továbbképzésére, a washingtoni egyetem pedig intézetet állított fel az irattárak kérdéseinek tanulmányozására. A kötet második része, mint már említettük, az egyházi levéltárak helyzetével foglalkozó tanulmányokat tartalmazza. W. LAMPE a németországi evangélikus egyház levéltárügyéről szóló tanulmányában áttekintést ad a különféle fokú szervek levéltárairól, kezdve az egyes parókiák levéltáraival és végezve a németországi evangélikus egyház központi levéltárával. Ismerteti azokat az erőfeszítéseket, amelyek az egyházi levéltárak fölötti felügyelet megszervezésére irányultak, s végül a Hannover-Herrenhausen-i egyház kancelláriájának felügyelete alatt működő levéltári szolgálat megszervezését. B. BOYLE a kanadai egyesült egyházi levéltár főbb fondjait ismerteti. A levéltárat 1940 óta a torontói Victoria-egyetem őrzi. H. JORGENSEN cikke a dán evangélikus nemzeti egyház, valamint a reformáció előtti egyházi levéltárak jelenlegi helyzetével foglalkozik. A reformáció előtti iratokat a koppenhágai Központi Állami Levéltár őrzi, A reformáció utáni iratokat a püspökségek 50, az alsóbb egyházi szervek pedig 30 év múlva adják át a levéltáraknak. M. BORDONAIT tanulmánya a spanyolországi egyházi levéltárakról, valamint az egyházi levéltárak őrzése, rendezése, katalogizálása és használata tárgyában kiadott .állami és egyházi intézkedésekről' ad áttekintést. A franciaországi katolikus egyházi levéltárakról B. MAHIEU tanulmánya tájékoztat. A forradalom előtti egyházi levéltárakat az állami és megyei levéltárak őrzik, az 1790. utániakat pedig maguk az egyházi szervek. A tanulmány számbaveszi a régi levéltárakat és áttekintést nyújt az 1790. utáni levéltárakról, melyekről eddig Összefoglaló tanulmány még nem jelent meg. BORSA IVÁN cikke a magyarországi római katolikus, református, evangélikus, görög-keleti, görög-katolikus és izraelita levéltárak kialakulásának, felügyeletének történetét és jelenlegi helyzetét ismertet-i. A németalföldi katolikus és protestáns egyházi levéltárakat A. J. VAN DE VEN ismerteti. Az 1700 előtti római katolikus egyházi iratok az állami levéltárakban varinak. A.' SANDBERGnek a svédországi egyházak és vallási szervezetek levéltárairól szóló tanulmánya szerint a reformáció előtti egyházi levéltári anyag Svédországban is állami levéltári megőrzésben van. A latin-amerikai egyházi levéltárak helyzetéről R. R. HILL tanulmánya tájékoztat; Részletesen csak a mexikói levéltárakról szól. Más levéltárakról csak összefoglaló 'adatok állnak még rendelkezésre. A Jézus Társaság római levéltárát P. J. TESCHITEL ismerteti. A levéltár sorozatait topográfiai, illetve kronológiai sorrendben sorolja fel, megadja a kötetek számát is, ami fogalmat nyújt az iratok mennyiségéről is. A rend történetét érintő dokumentumokat 1894-től a Monumenta Historica Societatis Jesu c. sorozatban teszik közzé. A minorita rend általános levéltárát B. PANDZIC ismerteti. Részletes