Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Szedő Antal: Archivmitteilungen, Jg. 1955. / 255–257. o.
k Folyóiratszemle 257 tor" épületében a XVL sz. óta gimnázium yolt, ennek a gimnáziumnak, az ott tett alapítványoknak az irattárát találjuk a levéltárban. R. BLACHSE az igazságügyi akták selejtezéséről értekezik. Szerinte az igazságügyi hatóságoknál nagy mennyiségű iratanyag keletkezik, mely sokszor értéktelen. A selejtezésre fennálló szabályok nem teszik lehetővé a megnyugtató selejtezést, fokozott szükség van tehát a levéltáros tanácsadó munkájára, annál is inkább, mert a legtöbb esetben az aktákat egyenkint kell elbírálni. A bíróságoknál Németországban is a lajstromozás rendszere volt az iratkezelés alapja. A lajstromkönyveket persze általában nem szabad kiselejtezni. Fokozott figyelemmel kell lenni az ügyiratok jogbiztosító jellegére a történeti forrásérték mellett. A jelentéktelen tartalmú 17. és 18. századi iratokat is ki lehet selejtezni. Ezekután a cikk a kiselejtezhetetlen igazságügyi anyagok jegyzékét adja, valamint tartalmi szempontokat, melyek az iratok kiselejtezhetőségére nézve nyújtanak támaszt, H. BUTTKUS az Archeion XXI.' kötetét ismerteti, mely a lengyel gyárfelügyelet irattáraival foglalkozik. P. SCHWABE az „államvizsgát tett levél tárosok : '-ról ír. Ezek Németországban a középkáderek, akik érettségi után a potsdami szakiskolán 2 évet töltenek, vagy levelező tanfolyamon 4 évet tanulnak. Tantárgyaik: történelem, történeti segédtudományok, társadalomtudomány, levéltártan, közjog, latin, francia, orosz és német nyelv. HORST RYPALLA a levéltári restaurator képzésével és tőle várható követelményekkel foglalkozik. Németországban restaurator csak könyvkötői ipart kitanult szakmunkás, lehet, akinek azonban állandóan további speciális ismeretek szerzésére kell törekednie. A szám hírközlő részéből kiemelkedik H. LÖTZKE jelentése a Német—Cseh Történeti Bizottság első üléséről Prágában, 1955. május hóban. Ez alkalommal a német és cseh levéltárosok is megbeszélést folytattak, többek között megállapodás történt gépelt leltárak és útmutatók kicserélésére. Érdekes a vidéken működő, helyi munkásmozgalmat tanulmányozó bizottságok munkája. Ezek a bizottságok gyűjtik össze a munkásmozgalomra vonatkozó forrásanyagot. Rendszeresen gyűjtik idősebb mozgalmi elvtársak visszaemlékezéseit, vezetik a helyi események krónikáit, melyekről már fentebb szó volt. Az 1955. évi 4. számiban H. LÖTZKE a keletnémet levéltárak munkájának megjavításáról ír. Ugyanis a német testvérpárt Központi Bizottsága a történettudományról határozatot hozott és ebben állást foglal a levéltárak tekintetében is. Levéltári tanács felállítását javasolja, a Levéltári Központnak pedig a levéltári anyagok feltárására irányuló munkák fokozását, különösen útmutatók, leltárak minél nagyobb számban való kiadását ajánlja. A párthatározat állást foglal a levéltárügy lebecsülése ellen. Lötzke a párt határozatában foglaltak követése mellett határozottan állást foglal, rámutat a forráskiadványok fontosságára, a levéltártan alapos művelésének jelentőségére, összefüggést lát a levéltártan tételeinek kidolgozása és a levéltári anyag feltárása között. Kiemeli a kiállítások fontosságát. A tudományos levéltárosok képzésénél változás van. Az egyetem történetszakának elvégzése után 1 évet töltenek a levéltáros jelöltek a potsdami főiskolán, utána 1 gyakorlóév következik valamelyik levéltárban. A levéltári középkáderek számára szakiskola nyílt Potsdamban múlt év szeptember 1-én. W. FLACH az irodalmi levéltárakról értekezik. H. KRETSCHMAR a svéd levéltárakról ír. Kiemeli jó technikai felszerelésüket, a Hadi Levéltár Stockholmban most épített új levéltári épületének jő beosztását. H. LÖTZKE, aki 1955. júniusában Moszkvában a Szovjetunió által viszszaadott iratokat átvevő német bizottság vezetője volt, leírja az utazás alatt a szovjet" levéltárügyről szerzett tapasztalatait. W. NTSSEN a Németországban egyes helyeken régebben vezetett helyi krónikákról ír, ezeket a különböző típusok szerint ismerteti, Bajorországban 1837-ben belügyminiszteri rendelet írta elő az ilyen krónikák vezetését. W. EGER hozzászól Neuss a folyóirat 2. számában megjelent cikkéhez a különkezelt iratokról. A „Híradó" jellegű rész ismerteti a Szovjetuniótól visszakapott német levéltári anyag sajtóbemutatóját, melyen ä kül- és belföldi sajtó képviselői meggyőződhettek az anyag értékéről és kifogástalan rendezett állapotáról. E rovatban kerül ismertetésre az augsburgi német levéltáros konferencia. A keletnémet levéltárosok állandó panasza, hogy ezek a konferenciák túl zsúfolt programmal bírnak, nincs idő a kérdések alapos megvitatására. Szedő Antal 17 Levéltári közlemények
