Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Komoróczy György: Archeion, Tom. 24. (1955) / 250–252. o.

Folyóiratszemle 251 M. WASOWICZ arról számol be, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki a Lengyelországhoz visszakerült volt német vidékek levéltárainak fejlesztése terén. Különösen Szczecin, Gdansk, Wroelaw levéltárai jelentősek ebben a tekintetben, de irányításuk alatt egész nagy hálózat alakult ki. E vidékeknek a lengyel néppel való kapcsolata több száz éves; a lakosságnak a lengyel államhoz való hűsége a német lovagrenddel való harcokban edződött meg. A levéltári anyag gazdag, s feltárása •a jövő egyik nagy feladata. B. • SMOLENSKÁ a családi levéltárak helyzetét ismerteti. Az 1945-ben bekövetkezett földreform során az összes családi levéltárak népi tulajdonba kerültek a birtokkal együtt, még a levéltárak államosítása előtt. 14 állami levéltárban összesen 5843,2 fm uradalmi iratanyag van. ' J. JAROS arról ír, hogy a tíz év folyamán milyen mértékben használta fel a lengyel tudományos kutatás az ipari levéltárakat. Az ipari üzemek levéltári anyagának megmentésével a helyreállítással párhuzamosan foglalkoztak Lengyelországban. A cikk ismerteti az ipari levéltárak anyaga alapján készült tudományos feldolgozásokat. Az üzemi levéltárak kezelésében az üzemvezetés és levéltár együttműködése nélkülözhetetlen. A lengyeL törvényhozás a vállalati levéltári anyag védelmének nagy fontosságot tulajdonít és e téren nagy éberséget kíván. W. MACIEJEWSKA arról a munkáról számol be, amely a lengyel falu történetére vonatkozó anyag tematikai feltárásával kapcsolatban 1951/53-ban zajlott le. Ez a" hatalmás méretű munka tervszerűen fésülte át elsősorban a bírósági könyveket, de a falutörténet más okmányait is és gazdag eredménnyel járt a parasztok forradalmi, osztályharcos megmozdulásainak feltárásában. A cikk a téma mellett leírja az egyes forráscsoportok állapotát. Különösen helyesnek mutatkozott a kutatásnak az a módszere, hogy a témát csak körvonalaiban határozták meg előre, s menet közben alakultak ki, magukból az iratokból, a feltárás szempontjai. T. MLODKOWSKI fontos problémát fejteget: milyen segítséget nyújt a kulturális nevelőmunka területén és a helytörténeti kutatásokban a területi levéltár a helyi adatok feltárása révén. Javasolja a helyi krónika (községtörténet) állandó és folyamatos vezetését, amely a jövő történetírásának egyik értékes forrásává válik majd. P. BANKÓWSKI arról számol be, hogy az állami levéltári hálózat keretén belül milyen tudományos kiadói tevékenység bontakozott ki az utolsó tíz évben-. Hangsúlyozza, hogy 1952 óta tervszerű kiadói tevékenység jellemző Lengyelország levéltári munkájában s a főigazgatóság az Archeion mellett kiadja a Teki archiwalne, a Zródlo historyczne, Biuletin Konserwatorski c. folyóiratokat, a más intézmények történettudományi folyóiratain kívül. 2. Az Archeion jelenlegi száma a második kérdéscsoportban beszámolót közöl a szovjet, a csehszlovák és a magyar levéltárügyről. 3. A harmadik csoportban a levéltárügyi kérdések elvi kifejtésével foglalkozó cikkeket találunk. Ezen belül A. STEBETSKI a leltárnak egy sajátos típusát, a Sumariusz-t ismerteti, mint a levéltári nyilvántartás fontos eszközét. Fontos része a tanulmánynak az a néhány terminológiai meghatározás, amely tisztázza a levéltári munka során előforduló alapfogalmakat. M. HUSARSKA azt a kérdést Veti fel, hogy a kiállításokon eredeti vagy fotómásolatban készített iratokat kell-e bemutatni. A kérdést véglegesen nem dönti el. 4. A negyedik csoportban levéltárismertetéseket olvasunk. M. BISKUP Pomorze bekebelezésének és a 13 (1454—1467) éves háború történetének okmányanyagát mutatja be abból az alkalomból, hogy 1954-ben volt 500 éves fordulója Pomorze elnyerésének a német lovagrendtől. Ezzel kapcsolatban részletesen ismerteti főként a gdanski levéltár idevonatkozó iratait, ST POPRAWSKA és Z. RACZKA együttes cikkükben a sosnowieci „Hrabia Renard" bányavállalkozás iratanyagát mutatják be. JVí. ZAKRZEWSKA-DUBASOWA cikke a lublini területen lezajlott nemzeti függetlenségi harcokról és társadalmi küzdelmekről számol be. H. OPOCZYNSKA az 1943-ban a Szovjetunióban megalakult Lengyel Hazafiak Szövetségének iratanyagáról ad képet, míg B. KROLL az 1949-ben alakult és az analfabétizmus elleni küzdelemre szervezett kormánybiztosi hivatal működését és irattárát ismerteti ST. KOLODZIEJCZAK és ST. ROSIAK az 1945-ben szervezett Hazatelepítési Hivatal állagát mutatja be. Ezek a cikkek arra mutatnak, hogy a lengyel levéltárosok az egészen napjainkig élő hivatalszervezeti