Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Soós Imre: Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes. Bd. 1. [Eisenstadt], 1954. / 244–246. o.

Irodalom 245 A községek fekvése, felszíne, földtani viszonyai, növény- és állatvilága. A földtani leírás konkrét, gyakorlati. A történeti rész közli a helynév időszakos változásait és azok magyarázatát, utal az őskori leletekre. A középkori okmánytárak, Csánki stb. alapján több esetben aránytalan bőbeszédűséggel tárja az olvasó elé a középkori birtoklástörténet aprócseprő, lényegtelen részletadatait, ellenben sajnálatos módon annál soványabb az újkori rész. A XVIII—

XIX. század községtörténete a legtöbb esetben teljesen homályban marad. Eléggé részletes az egyház és iskola, plébánia története. Leírja a községi pecsétet és annak változásait, rajzát is közli. A népesség fejlődését általában csak 1715—20, 1821, 1833, 1842, 1863 évekre nézve közli Acsády, Csaplovics, Thiele és a schematizmusok alapján, majd 1869-től napjainkig tízévenként a Statisztikai Hivatal ismert kiadványai alapján. 1900—1951 közt 4 évtizedre visszamenően a népmozgalom számadatait is közli. A nemzetiségi megoszlást a családnevek alapján eléggé önkényesen állapítja meg, bizonytalan nemzetiségre utaló családnevet nem sorol fel, minden családnevet skrupulus nélkül sorol be vagy a német, vagy a horvát, vagy a magyar nemzetiségűek közé, más kategória nincs. Számszerű adatokat közöl a vallási hovatartozásról a múlt század közepéig visszamenően, foglalkozási statisztikát ad 1900—1951 között három időpontban, közli a nemzetgyűlési és községi tanácsválasztások számszerű adatait, az egyes pártokra leadott szavazatok számát az 1923—1953 között végrehajtott hat választásról. Megjelöli a lakosság vándorlásának irányát, utal a lélekszámot hátrányosan módosító katasztrófákra (tatárjárás, törökdúlások, járványok időpontja, a két világháború áldozatainak száma). Az anyagi kultúra című fejezetben a településformákat ismerteti éspedig a mai dűlőneveket felsorolva meghatározza a dűlők, házsorok, udvarok településformáit, röviden leírja az építkezés módját, közli az utcák kialakulásának történeti egymásutánját, felsorolja á település fejlődését hátráltató falupusztulásokaí (vagyis megismétli a népesedéstörténetnél már egyszer elmondott katasztrófákat). A házak számát közli 1821-től 1951-ig nyolc időpontban. A gazdasági élet rajza igen sovány a múltra nézve: megelégszik néhány esetleg előkerült urbárium adatainak sematikus felsorolásával, a jelenre nézve pedig a mezőgazdasági statisztikai összeírások, foglalkozási és birtokmegoszlási statisztikák számszerű adatainak közlésével. II. József népszámlálásának adatait nem ismeri. A szellemi művelődésről írt utolsó fejezet értékes művészettörténeti adatokat közöl a falu műemlékeinek keletkezéséről, építőiről, a templomok, kastélyok történetéről, azok műemléki leírását is megadja. Közli a falu néprajzi sajátosságaival foglalkozó kiadványok címét. Egyes nagyobb településekre vonatkozóan a népesség című fejezetben a Lebzelter Viktor által 1937-ben végrehajtott embertani felmérések részletes számadatait is közli, igyekszik meghatározni az antropológiai hovatartozást. E lexikonszerűen felsorolt részletadatokból a szerzők a könyv első részét öszszefoglaló tanulmányokkal' töltötték ki. Az összefoglaló tanulmányok ugyanazon kérdéseket vetik fel és ugyanazon sorrendben haladnak, mint a betűrendes topográfiai rész. Az összefoglalásban, főleg annak történeti részében még inkább kiütköznek a topográfiánál tapasztalt hiányosságok. A hiányok legfőbb oka az, hogy a szerzők csupán kiadott forrásokat használtak fel, új levéltári adatfeltárást nem végeztek, jóllehet a szerkesztést levéltárosok irányították. A kötet elejére tett irodalomfelsorolásban ugyan felemlítik a bécsi, brucki, kismartoni, győri levéltárakat, de három-négy XVI—

XVIII. századi urbáriumot és canonica visitatiót leszámítva nincs nyoma új levéltári feltáró munkának. A felsorolt hatalmas bibliográfiából is ténylegesen csak azon okmánytárakat aknázták ki, amelyek latin vagy német szövegű okmányokat közölnek. Bizonyára nyelvi nehézségek állnak e jelenség hátterében. Minthogy így a kutatás valamennyi történeti tárgyú fejezete szinte kizárólag a kiadott középkori okmánytárakra korlátozódott, azért a középkor története mindenütt aránytalanul felduzzad, az újkor története pedig semmivé zsugorodik. Különösebb problémafelvetés nélkül, szolgai módon másolják a középkori okmányszövegeket, aprólékosan és szükség nélkül leírják az Osl-nemzetség, a Lósy és Viczaycsaládok minden jelentéktelen birtokosztályát, pereskedését, még azokat is, amelyek a nezsideri járástól távol fekvő rábaközi községekre vonatkoznak, ugyanakkor saját