Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Szigetvári István: Szekeres Jószef: Kenyérért és szabadságért. Az 1905. évi pécsi bányászsztrák. (Magyar Történelmi Társulat, 3.) Bp., 1955. / 241–243. o.

Irodalom 241 lános helyzetről, pl. 15. sz. A szö végközlés módja is megfelel a történetírás követelményeinek, a kihagyások és rövidítések nem érintik a lényeget és nem zavarják a tájékozódást. De felvetődik a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű arra is utalni, hogy a kiadott dokumentum nem jelent-e meg már más hasonló jellegű kiadványban, sőt továbbmenve: kívánatos volna a mind jobban és örvendetesen szaporodó munkásmozgalmi irodalom területén való tájékozódás érdekében megmutatni azt, hogy egyegy nagyobb jelentőségű okmány hol nyert már feldolgozást. Ez nem is túl nehéz feladat, de hasznos, különösen, ha meggondoljuk, hogy a kiadvány elsősorban nem szakemberek számára készült. A szemelvényes bibliográfia jó, áttekinthető, de sok részletkérdésre vonatkozó feldolgozásra nem hivatkozik, holott ezt a kérdést a közölt anyag bőven tárgyalja. így pl. Ormós Mária cikke (Építünk, 1952. sz.) az 1904-es debreceni sztrájkról, vagy Debrecen történetének rövid összefoglalása e sorok írójától, amely az akkori eseményeket ismerteti. Nem segíti elő az áttekinthetőséget az sem, hogy sok apró fejezetcím alatt csoportosítják az iratokat. Túl erősen tagolja ez a részekre bontás az összképet; pl. a 164. oldalon két főcím is van, kiemeli vastagbetűvel a pécsiek sztrájkját, a 166. •oldalon pedig nem emeli ki az ózdiakat, ungváriakat, hanem a főcím alá rendeli. Vitás az is, hogy akkor, amikor levéltári anyag áll rendelkezésre, nem azt kellene-e •első helyen értékesíteni. Szerintünk a levéltári dokumentum megközelíthetetlenebb, tehát fontosabb a kiadása. Ilyen esettel találkozunk pl. az 1903. rnárc. 28—ápr. 22. közötti debreceni sztrájkok leírásával kapcsolatban, melyekről csak sajtóanyagot közölnek, pedig részletes levéltári dokumentáció is .van az MMI-ben. Általában kissé túlteng helyenként a sajtóközlemény, bár ezt menti az a körülmény, hogy az Orsz. Levéltár önálló kiadványt készít a nemzeti. ellenállás időszakáról. Sokat veszítenek különösen a pedagógusok akkor, amikor nem olvashatják a „vidéki hatóságok önkény eskedéséről" szóló beszámolókat, csak utalást találnak arra. (39. sz.) Ha már cikket közölnek a kisbirtokos parasztságról, a gazdasági adatok tudatos mellőzésének elvi megfontolása sem indokolja, hogy az elnyomorodásra jellemző statisztikai adatoknak legalább egy részét kihagyják. Kitűnően használhatók a névmutatók, a személyekhez fűzött rövid összefoglaló magyarázatok. Nagyon jó az időrendi áttekintés. A kiadvánnyal a magyar történettudomány sokat nyert, és ha a jövőben a levéltári iratok viszonylagos háttérbe szorítása meg fog szűnni, valóban ismeretlen adatok tömegét tárják fel dolgozó népünk mind jobban fokozódó kulturális igényeinek kielégítésére, 'harci öntudatának fokozására a Párttörténeti Intézet dolgozói. Komoróczy György SZEKERES JÓZSEF KENYÉRÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT Az 1905. évi pécsi bányászsztrájk. Bp. Művelt Nép, 1955. 130, [2] p. (Magyar Történelmi Társulat, 3.) Szekeres József igen fontos feladatot végzett el a pécsi bányamunkások 1905-ös nagy küzdelmének feldolgozásával. Azt mutatja meg, hogy vidéki viszonylatban az 1905. év legnagyobb és leghosszabb ideig tartó sztrájkjának, a pécsi bányászsztrájknak szenvedései, de nem kevésbé győzelmei hogyan hatottak a bányászok eszmei, politikai nevelésére, hogyan járult hozzá a munkásosztály öntudatosodásához, szervezettségének megszilárdításához. A népszerűsítő jellegű munka bevezetésszerű vázlatossággal visszanyúlik a Dunagőzhajózási Társaság 1852-ben megkezdett pécsi szénvidéki területvásárlásaira, munkástoborzására, majd bővíti a tárgyalást az 1905 előtti pécsi bányászmozgalmakkal, röviden ismerteti a bányászok helyzetét a sztrájk kitörése előtt és politikai helyzetképet'ad. A munka nagyobbik felét az 1905. július 4-én kitört sztrájk eseményszerű ismertetésére fordítja. 16 Levéltári közlemények