Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Mattioni József: Wolfgang Leesch: Vom Wesen und von den Arten des Archivgutes. (Westfälische Archivpflege, 1.) Münster, 1951. / 223–225. o.

Irodalom 223 zési körülményeit, az irat további sorsát és a benne leírt események előadásának hitelességét, addig ez az új szabályzat külön pontban foglalkozik, egészen konkréten, a szovjet államrenddel szemben ellenséges beállítottságú személyektől származó iratok felhasználásának problémájával, olyan kérdéssel, amelyet Makszakov és Szeleznyev idézejf cikke is behatóan taglalt (id. h. 37—38. old.). Forráskiadványokkal foglalkozó szakembereink nálunk is gyakran találkoznak a már korábban is közzétett, de már elavult, könyvtárainkban nehezen megtalálható, ritka könyvekben megjelentetett dokumentumok újrakiadásának kérdéséivel. Másik ilyen forráskiadási kérdés a kiadásra kerülő iratok ügyviteli összefüggéseinek problémája, az a követelmény, hogy az iratokat nem egyedi dokumentumokként kell, sőt nem is szabad így kezelni, hanem csakis ügyviteli összefüggéseiknek állandó szem előtt tartásával. Ha nem így járunk el, ügyiratokat publikáló forráskiadványunk értéktelen illusztrációs anyag lesz csak, de nem tudományos munka. Ezeket a kérdéseket Silov érintette csak, nem, vagy csak kevéssé tárgyalta, az 1945. évi szabályzat egyáltalán nem is érintette,, az új szabályzat pedig külön pontokban, immár kötelezőleg megadta az utasítást az archeográfusoknak ezekben a kérdésekben. összefoglalva: ez az első fejezet, a téma, illetve a témát megvilágító dokumentumok kiválasztása éppen az a kérdés, amelyet az új szabályzat elvileg sokkal alaposabban és szélesebb síkon tárgyal, mint akármelyik eddigi szabályzat vagy tankönyv. A szöveg megállapítása című fejezet nagyjában megfelel az 1945. évi szabályozás 2. fejezetének (A szöveg kijavítása és visszaadása), de annál sokkal szélesebbkörű. Míg a régi szabályozás megfelelő, említett fejezete alig több, mint a szöveg külső kialakításának (helyesírás, kis- és nagy kezdőbetűk alkalmazása, rövidítések feloldása, idegen nyelvű szövegekről orosznyelvű fordítások elkészítése stb.) kifejtése, az új szabályzat ugyanezen kérdések tárgyalásán kívül olyan problémákkal is foglalkozik, mint több, nagyjában azonos szöveg megléte esetén az alapvetőnek kiválasztása és a variánsok felhasználása, szövegkihagyások rekonstruálása és több ehhez hasonló kérdés, amelyek főleg azért jelentkeznek csak étiben az újabb szabályzatban, mert ez figyelmét a hivatali eredetű iratok mellett a szépirodalmi vagy tudományos kéziratok kiadásának problematikájára is kiterjeszti. A következő fejezetek lényegében ugyanazt a sorrendet követik, és tartalmilag is nagyjában azonosak a tíz évvel ezelőtti, a magyar olvasó előtt is ismeretes szabályzat megfelelő fejezeteivel. Szinte azt lehet mondani, hogy nehéz olyan forráskiadási problémát találni, amelyre ez a szabályzat ne tudna „kádenciát". Igen alapos, átgondolt, elmélyült munka eredménye ez, amelyet a szovjet szakembereknek plénuma a megjelentetés előtt megvitatott. Használatát fokozottan megkönnyíti az a technikai eljárás, hogy az egyes pontok címét tipográfiailag jól szembeötlően megkülönböztetik a szövegtől s magának a szövegnek szedése is igen „levegős", széles margók alkalmazásával. Azt hisszük, azzal tudunk a legjobban rámutatni az új szovjet iratpublikálási szabályzat értékére, ha kifejezzük azt a reményünket, hogy illetékes magyar szervek, ennek szempontjaiból tanulságokat merítve, mielőbb elkészíttetik az új magyar forráspublikálási szabályzatot. Bélay Vilmos WOLFGANG LEESCH VOM WESEN UND VON DEN ARTEN DES ARCHIVGUTES Münster Westfalen, Aschendorfsche Vlg. 1951. 32. p. 4. t. (Westfälische Archivpflege, 1.) Szerző cikkében a levéltári anyag jellegével, a levéltár és könyvtár közötti különbséggel, a provenienciával s végül a levéltári anyag fajtáival foglalkozik. Fejtegetései hazai vonatkozásban is érdeklődésre tarthatnak számot, úgy vélem, különösen a könyvtárra vonatkozó és a terminológiával kapcsolatos részekben.