Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Trudi Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztorika-Arhivnogo Insztyituta. Tom 5. Moszkva, 1954. / 212–218. o.

212 Irodalom TRUD I MOSZKOVSZKOGO GOSZUDARSZTVENNOGO ISZTORIKA-ARHIVNOGO INSZTYITUTA Red. V. V, Makszakov — í. L. Majakovszkij Tom 5. Moszkva, Tip. Vorovszkij, 1954. 268, [4] p. A Moszkvai Történeti-Levéltári Intézet munkáinak V. kötete 8 cikket tartalmaz: V. V. Makszakov cikkét a szovjet levéltárügy központosításának 35. évfordulója alkalmából, — A. V. Csernov cikkét „A Levéltárügy építése az OSzSzSzK-ban az első ötéves terv idején" címen, valamint K. C. Mityajev: „Az ügykezelés és az irattárak" című, K. J. Rugyelszon: „A tárgyi-tematikus katalógus történetéből a szovjet levéltártudományban (1918—1944)" című, A. A. Kuzin: „A műszaki- levéltárak katalógusai" című és Cerevitinov N. A.: „A filmek tartós megőrzéséről" szóló cikkeit. Ezenkívül egy cikk a cári korszak levéltárügyének egyes részleteivel, égy másik cikk az 1812. évi hadjáratra vonatkozó dokumentumanyag ismertetésével foglalkozik. Minket — levéltárügyünk jelenlegi állapotának megfelelően, főleg az első négy cikk érdekel, — de nem lehet közömbös számunkra, — éppen a jövőt tekintve — a műszaki és film levéltárak problémája sem. Makszakov cikkében igyekszik átfogó képet adni a szovjet levéltárak központosításáról. Mindenki előtt, aki foglalkozott levéltári kérdésekkel, világossá vált, hogy a levéltárak feladatainak kiszélesedése, kiteljesedése csak olyan rendszerben válik lehetségessé, amely ledönti a magántulajdon „szent falait" — és képes a megőrzött dokumentumokat megfelelő egészében az egész nép rendelkezésére bocsátani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette lehetővé, hogy az orosz levéltárak kinyissák kapuikat és ellássanak olyan feladatokat, amikről azelőtt nem is álmodtak, és őrizzenek olyan dokumentumokat, .amelyek a cári Oroszországban soha nem váltak volna közkinccsé, soha nem váltak volna a nép múltjának féltve őrzött ereklyéivé. A szovjet nép és vezetői nemcsak kivívták a győzelmet a burzsoázia felett, hanem fel is tudták használni e győzelem eredményeit. A híressé vált 1918. június 1-i dekrétum, (amelyet Lenin írt alá) megalapozta a levéltárügy központosítását, megalakította az Állami Levéltári Fondot és főigazgatóságot létesített annak vezetésére. A szovjet rendszer megbecsülése a levéltárak iránt, egyenes folytatása Marx és Engels állásfoglalásának, akik igen nagy megbecsüléssel fordultak mindenkor á történeti dokumentumok iránt, és ami a legfontosabb, ez nemcsak nyilatkozataikban mutatkozott meg, hanem tevékenységükben is. Az 1918. júniusi dekrétum főleg az Állami Levéltári Fond összetételének kérdését határozta meg. A dekrétum kimondta: „a kormányszervek valamennyi levéltára megszűnik mint hatósági levéltár és a bennük őrzött ügyiratok és dokumentumok ezentúl az Egységes Levéltári Fondot alkotják." Ebben a rendeletben a kormányszervek dokumentumairól volt szó, és nem volt szó a társadalmi szervek és magánszemélyek iratanyagáról. Figyelemre méltó volt a helyzet egyes írók hagyatékával kapcsolatban. Ezeket bankszéfekben, tudományos könyvtárakban őrizték, ahova azokat az írók örökösei helyezték megőrzés végett. Így a szovjet tudomány ezeket a kéziratokat nem kaphatta meg, nem is publikálhatta az örökösök beleegyezése nélkül. (Ez volt a helyzet pl. Csehov, Tolsztoj, Dosztojevszkij és sok más író hagyatékával kapcsolatban.) Ahhoz, hogy ezeket a hagyatékokat is közkinccsé lehessen tenni, — az egész nép és nem egyesek szolgálatába lehessen állítani, — a szovjet kormánynak egy külön rendeletet kellett kiadni a „magántulajdon eltörléséről az elhalt, orosz írók, zeneszerzők, művészek és tudósok archívumait illetőleg." Ezek a kéziratok a rendelet végrehajtásaképpen az Állami Levéltári Fond részévé váltak és e rendelet tette lehetővé a későbbi években a Szovjetunió Központi Állami Irodalmi Archívumának létrehozását. 1919. III. 27-én a Népbiztosok Tanácsa határozatot adott ki az első világháború levéltárairól. Ez a határozat megbízta a helyi katonai biztosokat azzal, hogy védelmükbe vegyék a cári hadsereg az 1914—1918-i világháborúra vonatkozó ügyiratait. Ez a kormányhatározat jelentős volt az első világháború dokumentumainak összegyűjtése, valamint a Vörös Hadsereg • dokumentumainak megőrzése terén is. A Vörös Hadsereg iratainak a gyűjtését különben már 1918-ban megkezdték. A levéltári anyag szempontjából igen fontos a Népbiztosok Tanácsának 1919. III. 31-én kiadott rendelete „a levéltári ügyiratok őrzéséről és megsemmisítéséről."