Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

Az Országos Levéltár 20(1 éves jubileuma 203 történelmi tanulmányaik érdekében. Mások a kiállítás állandóvá tételét javasolják, abból a célból, hogy főleg az érettségi előtt álló tanulók legalább egyszer" megnézhessék. „Történeti érzékük és hazafias öntudatuk kitörölhetetlen emlékkel gazdagodnék." Egy tanárnő kívánsága: „Az értékes kiállítás anyagát részleteiben igen jó lenne egy képes katalógusban megörökíteni. Nagy segítséget jelentene ez az iskolai szemléltető oktatásban, elsősorban a magyar irodalom és történelem tanításában. Hasznos lenne az anyagról diafilm készítése is." Egy szülő kívánsága: „Két iskolás gyermekem van. Nagyon sok szülő nevében kérem és szeretném, ha ezt a szép és értékes kiállítást az iskolaév megkezdése után megismételnék." További levéltári kiállításokat sürget néhány egyetemi hallgató is. Egy beírás arról tanúskodik, hogy a kiállított anyagot a pártpropagandisták is fel tudták használni. Végül, de nem utolsósorban igen megnyugtató „az ország egyik legrégibb papírhulladékgyűjtőjének" az az ígérete, hogy a jövőben minden fellelhető anyagot be fog jelenteni a levéltáraknak, átvizsgálás céljából, nehogy fontos dokumentumok kerüljenek zúzdába. A kiállítás anyagát az Országos Levéltár dolgozói állították össze. Sikere érdekében igen sokat fáradozott Trócsányi Zsolt, a történettudományok kandidátusa, az Országos Levéltár tudományos munkatársa, aki a forgatókönyvet készítette és a katalógust szerkesztette. Az előkészítő munkálatokban részt vettek a Levéltárak Országos Központja, a Budapesti I. sz. Állami Levéltár, a Budapesti 2. sz. Állami Levéltár, az Esztergomi, Kecskeméti, Miskolci és Soproni Állami Levéltárak munkatársai. Az új Országos Levéltár történetének adatfeltárását Kossányi Béla ny. orsz. levéltári igazgató végezte, az iparművészeti vonatkozású anyagot B. Koroknay Éva. az Iparművészeti Múzeum tudományos munkatársa állította össze. A kiállítás, erkölcsi sikerén felül, azzal az eredménnyel is járt, hogy a látogatók közül többen ajánlottak fel családi iratokat eladásra az Országos Levéltárnak. Mindent összevetve, további kiállításokat érdemes és kell is rendeznünk. De nem szabad, hogy a látogatók elismerő, szép szavai önelégültséget keltsenek bennünk. Nem láthatunk ezekben többet, mint azt, hogy a levéltári kiállításokat általában szívesen fogadják és hasznosítani tudják. Ujabb kiállításokkal tehát jól szolgálhatjuk a népművelés érdekeit, s egyben alkalmunk nyílik szélesebbkörű levéltári propaganda kifejtésére is. Mielőtt azonban új nagyszabású kiállítás rendezésébe fognánk, meg keli szívlelnünk és meg kell valósítanunk azokat a hasznos javaslatokat, amelyeket vendégkönyvünk bejegyzései és mások észrevételei tartalmaznak. * A 200 éves jubileum alkalmat adott a magyar levéltárügy és ezen belül az Országos Levéltár eredményeinek és feladatainak felmérésére, külföldi példákkal való egybevetés alapján. Eddigi tapasztalatok szerint még a szűkebbkörű nemzetközi levéltáros találkozók is előrelendülést, új színt, ösztönzést jelentettek a résztvevő országok levéltárügye számára. A külföldi vendégek hivatalos nyilatkozatokban és magánbeszélgetésekben egyaránt kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a magyar levél-