Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

202 Iványi Emma dicsérő szavakat, amelyek szerint a kiállítás „szép, értékes, hasznos, tanulságos, az utolsó évek egyik legszebb kiállítása" stb. Itt kell megjegyeznünk, hogy a grafikai részt több, véleményünk szerint nem egyszer jogos bírálat érte. Rátérve azoknak megjegyzéseire, akik újdonságként értékelték a "kiállítást, néhányat érdemes szó szerint idézni: „Soha nem látott szép és értékes anyagot nézhettem meg." „Nagyon érdekes, szép a kiállítás, már régen szerettem volna ilyen régi iratokat látni, most megvalósulf.. ." „ . . . már régen vártunk olyan levéltári kiállítást, ami a nagyközönségnek szól", „Köszönet az Országos Levéltár vezetőségének, hogy a nagyközönség számára lehetővé tette ezen történelmi ritkaságok, egyben műkincsek tanulmányozását." „Igen jó gondolatnak tartjuk, hogy a távoli várbeli levéltárból le a város közepébe hoztak egy kis kollekciót. így közelebb kerül a dolgozókhoz az egész téma". „Hosszú évtizedeken keresztül abban a téves hitben voltam, hogy a levéltári anyagok titkosak." — Mások «a felismerés örömével nézegették az iratokat. „Jólesett a régen ismert dokumentumokkal eredetiben is találkozni." Igen sokan a magyar történelem forrásait keresték és találták meg a kiállításon: „Az eredeti okmányok alapján megelevenedik az egész magyar történelem." „Mély megilletődéssel szemléltem a kiállítás anyagát, amelynek minden darabjából ... a történelem tárult fel előttem." „Meghatottan álltam nemzetünk nagyjainak írásai előtt." „Aki egyszer olvassa, örökké emlékezetébe vési Kossuth szavait, a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatából." Másokat a kiállított iratok további olvasásra, elmélyedésre ösztönöztek: „...A Kossuth-levelek és kéziratok legtöbbje csak részleteket tartalmaz, holott feltétlenül érdekes lehet a folytatása is." Javasolja, hogy a nem látható részeket fotókópián állítsuk ki. „Nagyon helyesnek találtam volna — írta másvalaki —, ha az érdekes iratoknak nemcsak az egyik felét olvashattam volna el." A kiállítás anyaga felkeltette az érdeklődést a kiállító intézmény iránt is: „ ... jó lenne, ha az Országos Levéltár anyagába is betekinthetnénk." Egy tanárnő azt a kívánságát fejezte ki, hogy a második ötéves terv folyamán állítsák helyre az Országos Levéltárnak a háború idején megrongálódott épületét. Már az első napokban többen kérték a kiállítás meghosszabbítását (ami meg is történt), hogy azt újból megnézhessék és másokat is elhozhassanak. Volt, aki a neve mellé odaírta, hogy másodszor járt ott. Többen azt javasolták, hogy a kiállítás alakuljon át állandóvá, illetve, hogy az Országos Levéltár, jubileumra való tekintet nélkül, minden évben rendezzen újabb kiállítást. Egy történeti érdeklődésű látogató bejegyzése: „Nézetem szerint igen hasznos volna a magyar történelmi eseményekkel kapcsolatos okmányokat egy összefoglaló könyvben kiadni, azokat fényképekkel és ismertető leírásokkal ... a társadalomnak hozzáférhetővé tenni." Külön figyelmet érdemel az iskolák (tanárok, tanulók, szülők)' érdeklődése. Külső körülmények folytán a kiállítás a tanév legvégén, a vizsgák idején nyílt meg, így a tanulóifjúság csoportos látogatásait már nem lehetett megszervezni. Több történelemtanár mégis hozott csoportokat, de jöttek maguktól is, nem volt úgyszólván egyetlen óra sem, amikor ne tartózkodott volna a teremben kéthárom kisebb-nagyobb diák vagy diáklány. Több középiskolai tanár egymástól teljesen függetlenül szinte szó szerint ugyanazt írta: a kiállítást őszszel meg kellene ismételni, hogy a tanulók kollektíven is félhasználhassák