Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Iványi Emma: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumáról / 184–204. o.

Az Országos Levéltár 200 éves jubileuma 193 intézmények, vállalatok, szervezetek irattárai egységes elvek alapján szervezik meg irattáraikat. Erre annál is inkább szükség van, mert férőhely hiányában az anyag levéltári elhelyezésére még nem kerülhet sor. Ilyen természetű feladatok elvégzésére a régi levéltári hálózat nem lett volna elégséges, azonban az utolsó tíz év alatt a levéltári egységek száma a réginek nyolcszorosára emelkedett, s ezzel arányosan nőtt az alkalmazottak száma is. A selejtezés elvégzésére szakvéleményező bizottságok alakultak. Gondot fordítottak az anyag restaurálására és higiénikus tárolására. Megkezdték az 1600 előtti oklevelek kímélése érdekében ezek lefényképezését. Abban az arányban, ahogyan a néptömegek kulturális színvonala emelkedett, nőtt a kereslet a levéltárak anyaga iránt is, annak.a legkülönfélébb szempontból való felhasználása céljából. A kutatók száma nyolcszor annyi, mint 1938 előtt volt. Ellátásuk érdekében komoly erőfeszítéseket tesznek a levéltári nyilvántartások szaporítására. Nemcsak tudományos kutatók számára adnak anyagot, hanem az jállampolgárok különféle igényeit is kielégítik: csak 1955-ben 70 000-nél több kivonatot, másolatot és bizonyítványt szolgáltattak ki. Kiadványaik között jelentős helyet foglalnak el a különféle levéltári munkák elvégzésére vonatkozó utasítások, levéltári mutatók, katalógusok. Legjelentősebb forráskiadványuk a Román Népköztársaság Akadémiájának „Románia történetére vonatkozó oklevelek" c, eddig 36, kötetben megjelent sorozat, amely nagyrészt az állami levéltárak anyagára épül, s készítésében ezeknek a dolgozói működtek közre. További terveikben az eddig végzett munkafajták folytatása, tökéletesítése szerepel. Új levéltári folyóirat és levéltári kézikönyv fog megjelenni. Kinyomatják a mostani szótárakban nem található, de az iratokban szereplő elavult szavak gyűjteményét. Fejleszteni kívánják a mikrofilmcserét, amire nagy szükségük van, mivel az ország történetére vonatkozó forrásanyag nagy része más államok levéltáraiban található. A román állami levéltárak ma kulturális-tudományos intézetek, a nép felemelkedését szolgálják, a valódi román történelem megírásához nyújtanak segítséget s így hozzá fognak járulni a román nép és a szomszédos népek hagyományos kapcsolatainak szorosabbá válásához. Michal Kusik párhuzamot vonva a magyar és csehszlovák levéltárügy fejlődése között, kiemelte, hogy a levéltárügy központosítására és egységes irányítására mindkét országban csak a burzsoá korlátok elhárítása után kerülhetett sor. A csehszlovák levéltárügy fejlődését 1954 végétől kezdve ismertette, mivel a. megelőző időszakot Varga Endrének a Levéltári Híradó 1955. 1—2. számában megjelent tanulmánya alaposan megvilágítja. Azóta továbbhaladtak a központosítás útján. 1955-ben a mezőgazdasági és erdészeti levéltárak is az állami szervezet részévé váltak, i956-ban pedig a Belügyminisztérium operatív igazgatása alá kerültek a r. kath. egyház levéltárai. A magyar tanácsoknak megfelelő hivatalok levéltárai és az üzemi levéltárak belügyminisztériumi fennhatóság alatt állnak, de egyelőre helyükön maradtak. A magánlevéltárak magánkézen vannak, beadásuk önkéntes, azonban e téren a magyar törvény intézkedése a helyesebb. Más szervek levéltári anyaga is kívül van pillanatnyilag az állami levéltári szervezeten, mivel a központosítás egy időben való megvalósításához nem voltak meg a megfelelő feltételek. Űj levéltári törvényük készülőben 13 Levéltári közlemények