Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bolgár levéltárak 1878—1951 179 jesen külön, a Nemzeti Könyvtártól függetlenül történő létrehozására. De mindezen kísérletek eredményeképpen létrejött egy „Szabályzat a bulgáriai közületi (állami, megyei és községi) hivatalok irattárai történeti okmányainak ellenőrzéséről és azoknak a Nemzeti Könyvtárban való elhelyezéséről" c. nyolc cikkelyből álló munkálat, s bár a Minisztertanács eredeti megfogalmazásában nem fogadta el, megállapításai közül sok bekerült a Nemzeti Könyvtár 1926. évi jóyáhagyott szabályzatába. A felszabadulás utáni öt évtized folyamán tehát ennyi történt a levéltárügy terén. Az állami levéltár eszméje az 1925—26. évi lépések után újból elsikkadt és a Nemzeti Könyvtár újonnan alkotott Levéltári Osztályának tevékenysége nem terjedt túl a gyűjtés, a teljesen ki sem elégítő elhelyezés s az összegyűlt anyag rendezése és leltározása szűk keretein. Az anyagok pedig akár vásárlás útján, akár ajándékként, de állandóan érkeztek. Az önálló állami levéltár megalakításának gondolata azonban ennek ellenére sem szűnt meg létezni és egyes társadalmi köröket még 1929 után is foglalkoztatott. A régóta húzódó ügyet azonban nem a szükséges komolysággal, kitartással és határozott körvonalazással vették kézbe. Az öszszes erőfeszítések, tervezetek, javaslatok és eszmék megtörtek az anyagi eszközök hiányának megsemmisítő indokán. A teljes levéltári fondokra kiterjedő rendszerei és időszakonkénti .iratpusztítás azonban tartott, sajnos, még néhány évvel ezelőtt is. Amint Szp. Kazandzsiev fentebb kifejtett beszámolójából is kitűnik, 1934~ben ismét sor került a folyamatos ügyvitelben már nem szükséges állami irattári anyagnak a válogatás nélküli megsemmisítéstől való megóvását célzó intézkedésekre. E célból öttagú bizottságot neveztek ki a következő személyekből: Szp. Kazandzsiev, G. I. Kacarov, Szt. Romanszki, P. Mutafcsiev egyetemi tanárok (közülük az első és az utolsó már elhunyt és K. Mutafov (a Nemzeti Könyvtár Levéltári Osztályának azóta már szintén elhunyt vezetője).

36 E bizottság konkrét feladata a megőrzendő, ül. megsemmisítendő állami irattárak megállapítása volt. Néhány hónapos munka után megállapították azt, amit fentebb Szp. Kazandzsiev beszámolójából idéztünk és ezzel az egész dolog annyiban is maradt. A következő évek, egészen a második világháború kitöréséig, a levéltárügy fejlődésében nem hoztak semmiféle változást. A háborús évek alatt •

t(i Kacarov Iliev Gavrü. Szül. 1874. Klasszika-filológiát végzett és a filozófia doktora. Mint a szófiai egyetemen az archeológia professzora, főleg az ókori történelemmel foglalkozott. Kacarov akadémikus ma a legjelentősebb, legelismertebb, világszerte ismert bolgár ókori történész. 1950-ben elnyerte a Dimitrov-díj első fokozatát, „sok éves kutató munkásságáért, valamint az archeológia, a Balkán-félsziget ókori története és az ősi trákok körüli kutatásai során elért nagy eredményeiért." Romanszki Marinov Sztojan. Szül. 1882. Szláv filológiát végzett, akadémikus, az egyetemen a szláv filológia tanára; jelenleg a Bolgár Tudományos Akadémia alá tartozó Néprajzi Múzeum igazgatója. A szláv etnográfia, a szláv történeti nyelvészet . és nyelvtan, az óbolgár nyelv és egyéb szláv nyelvek kérdéseivel foglalkozik. Mutavcsief Péter. 1883—1943. Történész, a szófiai egyetem tanára volt. Legfőképp a bolgár történet és a bizánci politikai és művelődéstörténet, valamint a nyelvészet kérdéseivel foglalkozott. Mutafov Konstantin. 1879—1946. Bolgár drámaíró. Számos drámát, elbeszélést írt, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg. 12* .