Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

178 Petar Mijatev V katalógus felállítását is tervbe vették; ez utóbbit — megkönnyítendő a levéltári anyag felhasználását, az 1926. évi szabályzat írta elő. Négy hónappal a Nemzeti Könyvtár Levéltári Osztályának hivatalos megnyitása után igazgatósága a Közoktatásügyi Minisztérium közbenjárását kérte az összes állami intézményeknél avégett, hogy az Osztály vezetője a folyó ügyvitelben már fölöslegessé vált irattáraikat a megőrzésük érdekében teendő intézkedések céljából a helyszínen megvizsgál-^ hassa. A következő, 1925—26. év folyamán a Könyvtár igazgatósága újból fölvetette a papíron már 1923-ban megalakult állami levéltár kérdését. Ebből a célból Bozsan Angelov igazgató a Közoktatásügyi Minisztériumhoz terjedelmes, megfelelő indokokkal alátámasztott beszámolót intézett, amelyben külön szabályzatot javasolt a Bulgária múltjával kapcsolatos összes okmányok gyűjtésére. Kiemelvén azt, hogy az e vonatkozásban már megérett szükségletek kielégítése érdekében égető szükség van egy külön állami levéltári intézményre, Bozsan Angelov a többi között ezeket mondja: „A kormányzati irattárakban, melyekben a bolgár állam hivatalainak tevékenysége fejeződik ki, az időleges értékű vagy éppen jelentőség nélküli dokumentumok mellett olyanok is vannak, melyeknek nagy a történelmi jelentőségük. Bár a hivatalok az előbbieket idővel, mint szükségtelen ballasztot, megsemmisítik, a többit pedig megőrzik, ez az eljárás gyakran a szükséges gondosság és az iratok jelentőségének külön értékelése nélkül történik, szem elől tévesztve e történelmi dokumentumok tudományos célra való felhasználását. De ezt a hivataloktól nem is lehet elvárni; attól a pillanattól kezdve, amikor ezen iratok a hivatal számára elveszítik minden ügyviteli jelentőségüket s történelmi dokumentumokká válnak, más helyre, olyan intézményekhez kell kerülniük, melyeknek célja áz öszszes történelmi dokumentumoknak tudományos felhasználás végett való őrzése és rendezése. Jelenleg, amíg az állami levéltár, nem alakult meg, ez a hivatás és feladat a Nemzeti Könyvtár Levéltári Osztályára hárul, mely az orosz megszállás korából származó sok hivatalos iraton kívül Kelet-Rumélia egész irattárát őrzi. Ezt a hivatását a Nemzeti Könyvtár ezideig (azaz 1926-ig) elsősorban azért nem teljesítette, mert nem volt megfelelően megszervezve, másodsorban pedig azért, mert nem rendelkezett elégséges számú megfelelő helyiséggel. Az Osztály fejlődésének alapjait azonban a Nemzeti Könyvtár ennek ellenére is megvetette, mert máris jelentős mennyiségű kormányzati iratanyaggal rendelkezik. A kérdésnek a továbbiakban helyes útra való terelése végett azonban el kell intézni; 1. azt, hogy a különböző hivatalok mindazon 25 év után lezárt hivatali irataikat, melyek.már történelmi dokumentumokká váltak, a Nemzeti Könyvtárba szabályosan és rendszeresen elhelyezzék, továbbá azt, hogy 2. á különböző hivatalok történelmileg értékes iratait a nem fontos irattári anyagoktól helyesen és célszerűen válasszák el."

35 Amint a fent mondottakból kitűnik, az állami iratanyag gyűjtése központjaként még mindig a Nemzeti Könyvtárat emlegették, anélkül, hogy erőfeszítéseket tettek volna ezen annyira kihangsúlyozott intézmény tel-:5Í Uo. 306. lap.